Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. január 26. kedd, a téli, rendkívüli ülésszak 8. napja - Az 1956. évi októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
718 István a különféle államok követségeinek eljuttatta azt az okmányt, amelyben rögzíti, hogy Magyarországon jelenleg ő a magyar államiság szuverenitásának képviselője, és távollétében, letartóztatása, elpusztítása esetén pedig ezt a jogot, mint a magyar állam képviselőjére, a magyar kormány képviselőjére: Kéthly Annára bízz a. Ez a jogi állapot, amiből ebben a kérdésben ki kell indulni. A következő már minden erőszaktevés kérdése. A tisztelt Ház és a magyar közvélemény arcpirító módon kénytelen volt tudomásul venni azt a huzavonát, amit a politikai és hatalmi kényszerek az el múlt hónapokban, években rákényszerítettek. Elsősorban arra hivatkozom, hogy a történtek után egy folyosói beszélgetésben megkértem az igazságügyminisztert, hogy vonja le a konzekvenciákat és tüntetőleg mondjon le. Ez elmaradt, és az ezután következők ped iglen a teljes nyilvános társadalom megszégyenítésének a kimerítő kritériumát valósítják meg, ami az ország közvéleménye előtt lezajlódott. A tisztelt Ház szakértőket, magas méltóságú alkotmányügyi bizottságot igénybe véve, jogi szakértelmével, több hónapo s munkával a Parlament elé tárgyalásra képesnek és alkalmasnak találtatott Zétényi – Takácsféle törvényjavaslatot törvény rangjára, a törvény méltóságára emelte. (10.50) Ezután történt, hogy a múlt rendszerben gyökerező Alkotmánybíróság a köztársasági elnök i egy szál hajszállal ezt a törvényt a törvény rangjáról letaszította, és következett az a hacacáré, ami e pillanatban is szégyell itt mindnyájunkat és az egész országot, ország és világ előtt. Engedjék meg, hogy azt a kétségbeesett törekvést, azt a tiszte sségre való hajlamot, ami az újabban lévő beterjesztésből kiolvasható, a legnagyobb fokú elismeréssel és tisztelettel illessem. Azonban, ha netalántán a tisztelt Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta azt a Zétényi – Takácstörvényt, amelyet most kérem szépen, igen, módunk van két pólusból, erkölcsileg, gyakorlatilag, kézzelfoghatóan kontrollálni, mégpedig ez a két pólus Simon Wiesenthal és Jelcin, az Orosz Köztársaság elnöke, aki a közelmúltban, az elmúlt év végén járt hazánkban, eme két hatalmas pólus , ami – hogy úgy mondjam – független a saját hazai determinált, meghatározott és arcpirító körülményünktől, rögzíti, hogy nincs más lehetőség, mint elégtételt adni. Ebben az ügyben Simon Wiesenthal úr szakember. Még akkor is szakember, ha netalántán Bossán yi Katalin exképviselőnő Nikék, ha találkoznak című cikkében a mi saját nemzeti sorstragédiánkról azt mondja, azt írja Éles sarok című rovatában, hogy nem lehet hasonlítani az emberiség nagy ügyéhez a mi törzsi háborúnkat, a törzsi viszálykodásainkat. Hát kérem szépen, ezzel a kis naiv, de céltudatos cikkecskével szembenáll két ilyen hatalmas tekintély, mint Jelcin elnök úr és Simon Wiesenthal úr, aki ebben az ügyben abszolút szakértőnek számít. Visszatérve a Kormány jelenleg benyújtott törvényjavaslatára, valamint Gáspár képviselő úr által az előbb elmondott és ajánlott, és igencsak becsült, jó szándékú törvényjavaslatára, el kell hogy mondjam, hogyha valami jogi nonszensz, akkor ez az kell hogy legyen. Tudniillik az október 22e előtt elkövetett gyilkosság ezek szerint nem minősül gyilkosságnak, csak az október 23a után elkövetett. Ha netalántán ez a nagy tekintélyű talléros, taláros, pardon, társaság, Alkotmánybíróság ismételten döntő helyzetbe jut, akkor mit fog csinálni ezzel a két törvényjavaslattal? K érem szépen, ezt az utat nekünk nem szabad végigjárni. Az ország közvéleményét nem szabad felháborítani és izgatni, és nem kell feltétlenül elérni azt a célt, hogy emberek előbbutóbb utcára menjenek. Az a feladatunk ezzel a törvényjavaslattal, ezzel a tör vényalkotással, hogy valami módon most már végre pontot tegyünk arra, amit nem lehet elkerülni, nem lehet kikerülni. Ezzel kérem, szembe kell nézni. A jognak igenis csököttek az eszközei. A büntetésvégrehajtásnak, a rendőrségnek ugyancsak siralmasak a szá zalékai. Ettől függetlenül ezekről az eszközökről nem lehet lemondani, mert a jogalkotásnak sosem a megoldás a lehetősége, csak a nagy számok visszaszorítása.
