Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1993. január 25. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 7. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KERTÉSZ ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
699 igyekeztünk, hogy azok j avát egy közös módosító indítványba szüljük bele, és azért alakulhatott úgy – ahogy Izsó képviselőtársunk mondta – , hogy tulajdonképpen majdnem csak, illetve többségben a mezőgazdasági bizottság javaslatai kerültek elfogadásra. Ugyanakkor szeretném az SZDS Z fenntartásait is hangsúlyozni. Mi a terméktanácsoknak erősebb jogosítványokat szerettünk volna, ugyanakkor a rendtartási bizottságnak szélesebb hatáskört, hogy az egész piaci stratégiában szerepet tudott volna játszani. Az adatszolgáltatási és informatik ai bázis kialakításához: valóban szerettünk volna egy még szélesebb adatbázist, a leendő agrárkamarai törvénynél ezt még figyelembe vehetjük, a községi alapegységre támaszkodva az adatszolgáltatást megoldani. Áttérek néhány konkrét kérdésre. Említették kép viselőtársaim is már: nagyon fontos lett volna az, ha a vágósertés és vágómarha már ez évben bekerülhetett volna a közvetlenül szabályozott, tehát a meghatározott mennyiségű és minőségű formában, garantált áras termékben. Ezt magam is többször felvetettem a bizottsági vita során. Olyan formában, hogy a törvény szövegébe belekerült, de a pénzügyi lehetősége csak 1994. január elsejétől van biztosítva, el tudtam fogadni, és javaslom is elfogadásra. Hogy miért is fontos ez – azt hiszem, már erről is esett szó. Meg kell említenem, hogy egyrészt sajátos táplálkozási szokásunkból, másrészt a közel 660 ezer kistermelő, sertéstermelő érdekében is, akiknek egy része ugyan már felszámolta a termelést, de nagy része csak csökkentette, és azt gondolom, ha egy biztató pia cot lát, bármikor hajlandó a termelés felfuttatására. Valóban nem ismétlődhet meg az a tragikomikus helyzet, ami itt volt. Utalnom kell rá, hogy két évvel ezelőtt 56 interpelláció azért hangzott itt el, a Ház falai között, hogy a szerződött vágóállatokat nem vitték el, nem vásárolták fel, ugyanakkor az elmúlt évben importra szorultunk. Azt hiszem, ez nem ismétlődhet meg, és éppen ez a törvény fogja garantálni, hogy ne ismétlődhessen meg. (19.50) A másik téma, ami szintén nagyon fontos, ami a mezőgazdasági bizottság 8382/4es javaslata, a garantált ár kérdésköre, amely körülírva tulajdonképpen, azt hiszem, egyértelmű és világos: a szerződésben meghatározott mennyiségre és minőségre az állam felvásárlási kötelezettséget vállal. S ebből nincsenek kizárva a kis termelők, hiszen nemcsak a terméktanácsok tagjaira vonatkozik, hanem azokra is, akik szerződésben vállalnak kötelezettséget, azoktól az állam felvásárolja. És nagyon fontos hangsúlyoznunk ezt a szerződést, hiszen éppen ez nem valósult meg 1991 tavaszán és nyár elején, hogy a szerződésben foglaltakat sem tartották be az állam, illetve a felvásárló vállalatok. Egy másik fontos kérdés még a szezonév. Itt is szerettünk volna még egy nagyobb biztonságot elérni, hogy állati termékeknél a szezonév kezdete előtt es etleg már 180 nappal, tehát fél évvel meg legyenek hirdetve a kvóták – sajnos be kellett látnunk, hogy a költségvetéskészítés, egyéb előírások miatt ez csak 90 napra zsugorodhat. Ezt is el kellett fogadnunk. Mint ahogy a növényi termékeknél is a 90 napot elfogadjuk, pontosabban az étkezési búzánál a szezonév kezdete szeptember 15e, a kukoricánál pedig április 15e. Nagyon sajnálom, hogy Vékony Miklós képviselőtársam már nincs itt, hiszen ő hiányolta, hogy a rendtartási hivatalt nem indokoltuk meg részlete sebben. Valóban a 8382/7es mezőgazdasági bizottsági javaslat részletesebben nem indokolja, de röviden el kell mondanom, hogy ez nem egy új hivatal felállítását, hanem az eddigi szétszórt feladatok, hatáskörök és a felelősség koncentrálását jelenti. Itt na gyon hangsúlyoznom kell a felelősséget is, mert a korábbi időszakban több tárcánál volt szétosztva a feladat, és a felelősség is megoszlott, és ezért lesz szerencsés, ha egy helyen lesz összpontosítva az agrárrendtartási hivatalban.
