Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
66 támogatási forma előtérbe helyezését azért javasolnám ezekben az esetekben, mert könnyíti a kormányzati adminisztrációs munkát, amikor összefogott, összegyűjtött igények egy személy szerinti kezeléséről van szó, növeli az igénylők biztonságát, ha az Országgyűlés törvényben határozza meg címzettként azt, hogy ez és ez a csoportos, közös fejlesztés ebben és ebben az évben ennyi és ennyi forint címzett támogatásra számíthat. Tehát a biztonságérzetük növeléséhez nagyon fontosnak tartom, szeretném aláhúzni. Módosító indítványaim közül a 8022es számú arra a lehetőségre irányu l, amit a Nádori képviselőtársam is említett és sokkal szebben fogalmazta meg, mint én, talált rá, vagy ha nem ő találta, akkor feltalált vagy megtalált egy nagyon frappáns kifejezést, a saját erő apportját, amit én – jobb híján – társadalmi munkának nevez tem, elmondta, nem akarom megismételni. Nagyon kérem képviselőtársaimat – mert hallottam a bizottsági vitákban, hogy bizonyos technikai akadályok merültek fel ezzel a lehetőséggel szemben – , ez ne rettentsen el minket. Mindnyájan gondoljuk végig azt, hogy szabade egy ilyen népi, helyi, lakóhelyi kezdeményezést egy bürokratikus szabállyal vagy egy tiltással megakadályozni, nem sokkal hasznosabb volnae ennek a lehetőségét valamilyen formában, ha esetleg nem úgy, mint ahogy én itt ezt leírtam és megfogalmazt am a 8022es számú javaslatomban, akkor talán másképpen. Befejezésül pedig azt szeretném elmondani a tisztelt Ház mindkét oldalának a szabaddemokrata frakció nevében is, hogy mindazok az elmaradott térségi kezdeményezések, amelyek a kis települések hátrány os helyzetének megsegítését szolgálják, mind az egészséges ivóvízellátás problémái a mi egyetértésünkkel is találkoznak. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Tóth Sánd or (KDNP) TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt köszönetet mondok Nádori képviselőtársamnak, Hatvani Zoltánnak, Tarnóczky Attilának és Zsebők Lajosnak, akik rendkívül meggyőzően szóltak a magyar kistelepülé sek helyzetéről, azokról a lehetőségekről, amelyeket halálos vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Nádori professzor úr a tornatermi esetet említette, teljes joggal, és én magam is tapasztalom a magam kis nógrádi térségében, hiszen abból a térségből tett eml ítést a professzor úr. Arról a kezdeményezéssorozatról is tudok, amit éppen a tornatermek, az oktatás területén próbálnak nagy erőfeszítéssel és rendkívül ügyes rutinnal megvalósítani. Most, amiről részletesen szólnék, éppen az ivóvízellátás kérdése, amit Hatvani képviselőtársam kiemelt. Nagyon fontos kérdés, és azt hiszem, hogy felületesnek is mondható sokszor egyegy olyan statisztikai közlés, vagy figyelmetlenségnek talán, ami nagyszerűen nevesít például ivóvíztározók környezetében lévő településeket. E településeknek egy részét – magyarul – figyelembe veszi, más részéről pedig mintha megfeledkeznék. Én mindenképpen adminisztratív hibának tartom, és amikor Zsebők képviselőtársam 6578as számú módosító javaslatához csatlakozva benyújtottam a magam módosító javaslatát és éppen térségemben, Nógrád megyében a hasznosi víztározó környezetében lévő településekről elolvastam a statisztikai kimutatást: itt gyakorlatilag 3 település szerepel nevesítve: Maconka, Mátrakeresztes, Nagybátony. Ilyen formában Mátrakeresz tes, mondhatnám, hogy a pásztói térség egyik fontos állomása. Kitérnék itt arra, hogy mennyire fontos lenne, amit Tarnóczky képviselőtársam mondott, hogy újra fölmérjék ezeket a településeket, hátrányos helyzetűek még akkor is, ha lehetőségeik éppen a turi zmus szempontjából lennének majd rendkívül fontosak. De hogyan gondolkodjék turizmusban egy ilyen kitűnő helyen lévő település, jó levegővel, ha jó ivóvize nincs? Vagy egyenesen a szennyvízelvezetők és a megásott kutak egymástól alig 34 méter távolságra h elyezkednek el.
