Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat határozathozatala - Határozathozatal az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
5 Évtizedekig nem hangozhatott el nyilvánosan olyan vélemény, amely a magzatvédelem szempontjait támogathatta volna. Az sem elhanyagolható eredmény, hogy mód nyílt egymás gondolkodásának megismerésére és megértésére. A különböző felfogások közti eltérések megmaradtak ugyan, de világossá vált, hogy ezen a téren nem pártkülönbségek osztanak meg bennünket. S ez a felismerés talán egész parlamenti munkánk során javíthatja a pártok közti kapcsolattartást, a minek beláthatatlan jelentősége lehet a hazai parlamentarizmus fejlődésében. Van olyan véleménykülönbség is, amely hoszszabb tárgyalás és magyarázkodás után elsimítható. Ilyennek tartom például azt a javaslatot, hogy az oktatás, az iskola ne vegyen részt a társadalom olyannyira szükséges szemléletváltásának kialakításában. Való igaz, hogy sok nyugati rossz példát lehet találni, ahol az iskola inkább lélekmérgezést, mint okos felkészítést produkált, és a családok sajátos jogait és a szülő felelősségét semmib e vevő rendszerek alakultak ki. Ez nagy baj lenne. Ha viszont az oktatás nem terjed ki a magzat fejlődésének tudományos megismertetésére, soha nem lehet hatékony magzatvédelmet megvalósítani Magyarországon. Ha valahol, itt meg kell találni a sokat emlegete tt arany középutat. A vita során a megelőzésről, az ehhez szükséges ismeretterjesztésről nem esett elég szó, pedig ez az egyik legfontosabb eleme a magzatvédelemnek. Az ez irányú állami felelősséget hangsúlyozó módosítványt támogatni fogom. Csak ez segíthe ti elő azt, hogy a jövőben a kormányzati és törvényhozói döntések helyett megalapozott egyéni, személyes döntések iktassák ki a gyakorlatból az abortuszokat. A beterjesztett módosítványok egyik oka a bizalmatlanság. Ennek oldására mutattuk be a bizottságok ban azon rendeletek tervezetét, amelyek csatlakoznak a most meghozandó törvényekhez, és amelyeknek meg is kell jelenniük januárig. Van olyan módosítvány is, amelyet pénzhiány miatt nem támogathattunk. Például az a javaslat, mely szerint a várandóssági pótl éknak az első hónaptól kellene járnia. Ezen a ponton fel kell hívnom a figyelmet egy sajnálatos hibára, helyesírási hibára. Az általunk benyújtott tervezet következetesen várandósági pótlékról beszél. A várandóság nem más, mint bármely, a jövőben bekövetke ző juttatás. A gyermeket váró nő várandós. Az ebből a szóból képzett főnév, a várandósság természetszerűen 2 ssel írandó. Tehát ha megszavazzák ezt az új szociális támogatási formát, a normaszövegben várandóssági pótléknak kell szerepelnie. Volt egy módos ítvány, amely a törvény 5. §át úgy változtatta meg, hogy kimondotta volna a jogalkotói szándékot. Ez a törvény nem helyezi hatályon kívül a Büntető Törvénykönyvnek a magzatelhajtás büntetésére vonatkozó részét, csupán meghatározza azokat az eseteket, amel yekben az ott szereplő büntetés nem szabható ki, hiszen kiszabásából nagyobb kár származnék, mint elengedéséből. Tervezetünk tehát tűri, de nem engedélyezi a terhesség megszakítását. Sajnos a legjobb igyekezet ellenére sem tudtuk megtalálni azt a szöveget, amely ezt a jogilag nyilvánvaló helyzetet megfelelően illeszthetné be a normaszövegbe. Elfogadva az alkotmányügyi bizottság ez irányú szakvéleményét, legnagyobb személyes sajnálatomra, de a szakszerűség tiszteletben tartásával ezt a tartalmilag fontos, de formailag hibás indítványt nem tudom támogatni. Olyan helyzet áll itt elő, mint amikor egy államközi szerződés rögzíti, hogy a felek kölcsönös egyenlőség alapján hozták meg döntésüket. Ám, ha ezen szerződésben egy nagyhatalom egy kishatalommal packázik, e ttől még a valódi egyenlőség nem jön létre. Törvényünk szellemének tehát magának kell hordoznia és hordozza is azt, amit ez a módosítvány normaszövegben akart kimondani. (9.30) Végezetül: még egyszer megköszönöm azt a mintaszerű felelősségtudatot, amit a m agzatvédelmi törvény kapcsán tapasztalhattunk. Meggyőződésem, hogy ezzel országunk érettségének és stabilitásának újabb, nagy jelentőségű jelét mutatta az Országgyűlés.
