Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 29. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
345 Nagyon sajnálom, hogy csak most kerülhet sor felszólalásomra, egyrészt a karácsonyi ünnepek miatt, másrészt pe dig, mert tulajdonképpen türelmes ember lévén, vártam, hogy esetleg valami újabb nyilatkozat, vagy legalább egy kis enyhítés is történik. De nem történt semmi. Ha elemezzük a gazdag szót, akkor egyértelműen pozitív jelzőt jelent, tehát az illető, akinek ga zdag az élete, az nem élt hiába. Az ellentmondásos szó pedig voltaképpen eléggé kétértelmű, de semmi esetre sem egyértelműleg elítélő az illetővel szemben. Ezzel szemben, ha csak néhány tőmondatban is, de engedjék meg, hogy végigszaladjak az életén. 1945b en jutott tulajdonképpen hatalomhoz, mint a Szociáldemokrata Párt titkára. Legfontosabb tevékenysége közé tartozott, hogy a Baloldali Blokk létrehozásában közreműködött, és ez tette lehetővé, hogy az első demokratikus választáson abszolút többséget kapott Kisgazdapártot felmorzsolják. Tehát eddig nem látok semmi ellentmondásost a tevékenységében. Azután következett magának a Szociáldemokrata Pártnak a tönkretétele, hiszen az ő segítségével vált lehetővé az úgynevezett munkáspártok egyesülése. Kinevezték a t isztességes szociáldemokratákat jobboldalinak, és a legkeményebb államhatalmi eszközöket – börtönbüntetést stb. – igénybe véve létrehozták az egységes munkáspártot. Tehát Marosánnál semmiféle ellentmondást még mindig nem tudok fölfedezni. 1950ben letartóz tatják, mert ugye azt hitte, hogy a szolgálataiért esetleg egyáltalán beleszólhat a Rákosiféle politikába. De kinek kellett vetélytárs? Ennélfogva azt szeretném hangsúlyozni, nehogy félreértés legyen: nem a demokratikus vagy független Magyarországért szen vedte el a börtönbüntetését. 1956ban rehabilitálják, s a nyár folyamán rögtön, újra a Politikai Bizottság tagja lesz, természetesen Nagy Imre félreállítása után. Nem sértődékeny ember, hiszen saját párttagsága, pártja vetette börtönbe, de minthogy hatalom ról van szó, azonnal újra csatasorba állt. Tehát semmi ellentmondást nem látok. '56ban a megtorlásban kimagasló szerepe volt. Ő volt az, aki képes volt kiállni a szónoki székre, és a mellét verve kijelenteni, hogy igenis én hívtam be a szovjet csapatokat – holott nem is ő hívta be. Ezt csak jellemzőképpen szeretném mondani. Tehát nem látok ellentmondást. Majd következett a munkástanácsok felszámolása. A munkástanácsokkal szemben a fegyveres leszámolást követelte, és sok vidéki sortűz pontosan az ő határozo tt kezdeményezésére történt. Utána ismét mellőzték, mert két dudás nem fért meg a csárdában ugye, és Kádárnak terhére volt, mivel sokkal demagógabb volt, mint Kádár stílusa. De ismét hangsúlyozom: nehogy azt gondolja valaki, hogy a demokratikus Magyarorszá gért, vagy esetleg a magyar függetlenségért került nézeteltérésbe az akkori hatalommal. A magyar függetlenséggel szemben a megszálló csapatoknak a megszállott támogatója volt. Tehát erre a magyar média azt mondja, hogy gazdag és ellentmondásos élete volt – ez enyhén szólva felháborító. De egészen röviden kitérnék még arra is, hogy december 21én az ország minden vármegyéjében a '45ös katonák számára egy emlékérmet adtak át, mert a magyarok, Németországnak szóló hadüzenet után ismét vállalkoztak arra, hogy csatasorba álljanak a hitlerista megszállók ellen. Ez mind ez ideig négy évtizeden át elmaradt, most volt erre alkalom, de a televízió egyetlenegy sorban sem emlékezett meg róla. És ha már itt tartok, kénytelen vagyok azt is elmondani, hogy úgy tűnik elősz ör, hogy talán messze kezdem, de rövidesen meg fogom magyarázni, hogy hova is jutunk. '51ben letartóztattak Székesfehérváron egy házaspárt. Ez nem egy rendkívüli esemény valóban, hiszen akkor ez mindennapos volt. A kapcsolódás csak annyi, hogy az így érin tetlenül maradt lakásba beköltözött a székesfehérvári vagy Fejér vármegyei párttitkár. Még ez se meglepő, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy gyakori. Azonban a párttitkárnak a fia, eladván a lakást és a bútorokat, Pestre költözött, és senki más
