Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 27. vasárnap, a téli, rendkívüli ülésszak 4. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
336 (15.40) Voltak olyan pontok is, vagy vannak olyan pontok is, ahol nem sikerült elfogadtatnom a törvényjavaslatban szereplő megoldásokkal szembeni fenntartásaimat. Bár itt is el kell mondanom, hogy a javaslatfelvet éseimet nem érzem hiábavalónak, mert mind a két bizottság a felvetett problémákat újra megvizsgálta, és az eredeti törvényszövegtervezethez képest más normaszöveget, más szabályrendszert dolgoztak ki a bizottságok. Láthatólag tehát itt is volt és van egy törekvés arra, hogy működőképesebbé és jobbá tegyük a törvényt. Különböző kérdésekről lehetne itt beszélni, de nem kívánok olyan részletekbe bocsátkozni, amelyeket már érintettem. A kuratóriummal kapcsolatos kérdést érintettem az általános vitában. A kinev ezési törvénnyel kapcsolatos kérdések körét sajátos módon nem ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, hanem a múlt héten a köztársasági elnök úr törvényjavaslatával kapcsolatosan érintettem, de úgy gondolom, a téma annyira ennek a törvénynek a kérdése, és ez olyan közel elhangzó felszólalásom volt, hogy felesleges időtöltés lenne megismételni ezeket az érveket. Csak utalásként hivatkozom az elmondottakra, Haraszti képviselőtársam korábbi felszólalására válaszként. Változatlanul nem érzem aggálymentesnek a f elügyelőbizottságok kérdésével kapcsolatos megoldást sem. Mégis itt, amit a részletes vitában kiemelnék, az két kérdés. Röviden két olyan kérdés, amiben látok nyitottságot, de még mindig nem teljes elfogadásra készséget. Az egyik a felügyelőbizottságban az egyházak képviseletének a kérdése, a másik pedig a kiskorúak erkölcsi, szellemi fejlődésének az ügye. Az előző kérdés tekintetében én kérem az igen tisztelt Országgyűlést, hogy vegye fontolóra javaslatomat, amely az eredeti előterjesztéssel szemben – ahol az szerepel, hogy az egyházakat a felügyelőbizottságban három személy képviselné, egy személy a katolikus egyházat, egy személy a protestáns egyházakat és az izraelita és az unitárius egyházakat együtt, míg egy további személy az előbb nem említett egyház akat – , ezzel a javaslattal szemben az egyházak nagyobb súlyú jelenléte, arányosabb képviselete, és egyszerre való sokszínűbb képviselete érdekében egy olyan javaslattal éltem, hogy a katolikus egyházat a katolikus püspöki kar által delegált három személy, a protestáns egyházakat és a velük együtt ebben a kérdéskörben delegáló izraelita és unitárius egyházat összesen két tag képviselje, és az előbb nem említett egyházakon túl lévő felekezeteket pedig egy. Úgy érzem, ez a hívőket, a hívők közösségeit, a hívő társadalmat és az egyházakat arányosabban, jobban, színesebben és komplexebben képviselné. Kérem az igen tisztelt Országgyűlést – a kulturális bizottság ugyanis nem támogatta a javaslatot, az alkotmányügyi bizottság viszont igen – , hogy adják meg ezt a tá mogatást. Úgy hiszem, hogy javulna az a munka és az a tevékenység, az a működés, aminek az előmozdítása érdekében ezt a javaslatot előterjesztettem. A másik pedig a kiskorúak erkölcsiszellemi fejlődésének a védelme. A törvényjavaslat tartalmaz egy általán os szabályt, ami nagyjábanegészében megfogalmazza azt az igényt, hogy a médiák műsoránál különös gonddal kell eljárni a fiatalok megfelelő fejlődésére és az ehhez fűződő érdekekre. Én azonban úgy éreztem és úgy érzem most is, hogy ez a megfogalmazás nem e léggé markáns, túlzottan tág, voltaképpen csak egy irányvonalat mutat, egy helyes irányvonalat nyilván, de a fiatal korosztály, a jövő generációjának az egészséges szellemierkölcsi fejlődése érdekében ennél többet kell tennünk. E tekintetben kétváltozatú módosító javaslatom van. Az egyik egyszerűen a műsoridő oldaláról közelítené a kérdést, és a nappali műsoridőből kiiktatni javasolná azokat a műsorokat, amelyek ártalmasak lehetnek a fiatalok fejlődésére. Egy másik megközelítés, a Bváltozat szerinti javas latom nem kifejezetten ilyen megfogalmazásban kívánja szabályozni ezt a kérdést, hanem rábízná a közoktatásügyi miniszterre a szükséges részletes szabályok megállapítását, amely a médiák működése szempontjából a fiatalok erkölcsi és szellemi fejlődését biz tosítaná. Úgy hiszem, ez is egy olyan kérdés, ahol oda kell figyelnünk, és ahol felelősséggel tartozunk a jövő generációjának a fejlődése tekintetében magunk is abban, hogy miképp tudjuk ezt előremozdítani és megfelelően szolgálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
