Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 27. vasárnap, a téli, rendkívüli ülésszak 4. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat részletes vitája - VARGA ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
328 VARGA ZOLTÁN (MDF) K öszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok hozzászólóval ellentétben, magamat nem sorolnám a médiaszakértők nem túl népes táborába, sokkal inkább olyanfajta kényszerpályának – és majdnem azt mondtam: kényszermunkának – éreztem ezt a hosszú és nehéz törvén yalkotási folyamatot, amelyben az a fajta kényszer ültetett bennünket hosszú ideig egy asztalhoz, hogy végre a Magyar Televízió, a Magyar Rádió valóban betölthesse azt a hivatását, amit a demokratikus átalakulás után és okán joggal várhatunk el tőle. E hos szú törvényhozási folyamat kapcsán eszembe jutott Weöres Sándornak egy rövid gondolata, a 60as években a Tűzkút című kötete előszavában ír arról, hogy oktalanságot követ az el – nem szó szerint idézem – , aki egy szülőszobában nem a gyermeket, hanem a szül ő asszony lepedőjét vizsgálja. Úgy gondolom tehát, hogy e törvény születése kapcsán nem lenne jó, ha arról beszélnénk, hogy miért volt ilyen hosszú, miért volt ilyen nehéz, miért voltak a viták, hanem az lenne a jó, ha ez a törvény végre úgy születne meg, ahogy mindannyian várjuk, ahogyan annak idején Csengey Dénes ígérte és közvetítette felénk. Aki emlékszik még Csengey Dénes azon mondatára, amit a Televízió székháza előtt mondott el, hogy "Nem kell hogy elfoglaljuk ezt a Televíziót, mert ez a miénk." – A "miénk" alatt azonban nem kormánypártot, nem pártokat, hanem a magyar társadalmat értette. Én azt hiszem, semmi másra nem kell nekünk e törvény kapcsán figyelni, csak arra, hogy ez a törvény végül is a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót abba a helyzetbe ho zza, azok részére szabadítsa fel, akiké, a magyar társadalomé. Egyetlen csatlakozó módosító indítványt terjesztettem be – tisztelt Ház – 8774es számon. Ez is inkább egy közös gondolkodás végeredménye, egy közös vita – ha úgy tetszik – esszenciája, Molnár Péter képviselőtársam indítványához csatlakozva a kuratórium összetételéről szól. Ez a 29. cikkely, és nem a 28., amelyiket Tóth Sándor képviselőtársam említette, a lényege az, hogy a kuratóriumnak kik ne lehessenek tagjai, hogyan kerüljünk ki későbbi poli tikai konfliktusokat, hogyan előzzünk meg mindenfajta vádaskodást és egymásra mutogatást a kuratórium összetételénél. Én úgy gondolom, miután ebben a kérdésben konszenzus született a bizottságban, és az alkotmányügyi bizottságban – ahogy azt hiszem, Salamo n képviselő úr már módosította – a hírekkel ellentétben támogatta ezt a csatlakozó módosító indítványt. (15.00) Azt hiszem, elfogadása esetén nagy lépést teszünk afelé, hogy a két közalapítvány kuratóriuma valóban független legyen a kormányzó és ellenzéki pártoktól, és valóban a független magyar rádiózást és televíziózást szolgálja. Egy gondolat még a végére: kissé meglepett Haraszti Miklós képviselőtársam bejelentése, miszerint újabb módosító indítványok érkeznek, azért is, mert végső soron a nehéz és kemé ny viták közepette is úgy véltem, hogy eljutottunk a konszenzusig. Nagyon remélem, ez nem jelenti azt, hogy újabb konszenzuskeresési akciókba kell belemélyednünk, és újabb hosszú, fáradságos időkésztetésnek kell elébe néznünk. Azt hiszem, minél előbb el ke ll jutni odáig, amit éppen a Magyar Rádióból ma délelőtt Darvas Iván képviselőtársam szájából hallgattam nagy örömmel. Azt, hogy legyen lehetőségünk arra, hogy az ellenségeskedés, a gyűlölködés megszűnjön ebben az országban. Hiszek abban, hogy ez a törvény ezt fogja szolgálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönjük. Szólásra következik Bánffy György, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Bánffy György (MDF) BÁNFFY GYÖRGY (MDF) Köszönöm, Elnök Úr, a szó t. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen és hosszan ecsetelték már azt a közel két esztendeje tartó folyamatot, amelynek során a kulturális bizottság – előbb albizottság
