Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8026-os szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
183 Nem kell sokat mondanom hozzá, mert Gaál Antal nagyon részletesen, nagyon szépen elmondta indokolásában a javaslat lényegét. Én magam csak alá tudom támasztani azt, hogy sokan keresnek meg a vidékünkön, sőt, az ország különböző részéről azokkal a problémákkal, hogy a kiválás során, akik beadták a kiválási szándékukat, tagok, hogy hogy an bánnak el velük. A törvényben benne van: az üzletrész értékét úgy kell figyelembe venni, hogy a termelőszövetkezet követelése, illetve a tartozása is ráhárul arra, aki azt az üzletrészt kapja. Na már most történt az, hogy valakinek volt 800 ezer forinto s üzletrésze. Jelentkezett a termelőszövetkezetben, beadta a kiválási szándékát, azonban közölték vele, hogy a termelőszövetkezetnek van ennyi tartozása, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy 200 ezer forintot előbb fizessen be, majd csak azután tárgyalnak v ele az üzletrész kiadásáról. Tehát még csak azt sem mondták meg, hogy kiadják, vagy hogy mennyi a követelése a termelőszövetkezetnek. Nem egyenleget készítettek. Mert szerintem egyenleget kellett volna készíteni és az így megállapított nettó vagyont, ami j ut rá, azt kellett volna tulajdonképpen megállapítani és azt kellett volna kiadni. Most ezek az emberek futkosnak összevissza. De én nem találtam a törvényben sem olyan dolgot, ami pontosította volna ezt, hogy hogyan kell itt eljárni. Ne csodálkozzunk azo n, hogy az emberek tanácstalanok. Nem ismerik. Mi sem igazodunk el sok esetben a törvényeken sem, mert azok úgy vannak megfogalmazva, és olyan problémák jönnek elő, amikkel nem tudunk számolni. Én a magam részéről ezt a javaslatot messzemenően támogatom. J uhász Pálnak csak annyit szerettem volna elmondani, hogy az ő kételye abban, hogy a termelőszövetkezetek, ha kiviszik a kívülállók a vagyont, akkor működőképtelenné válnak, ott marad a betonút meg ilyen hasonló dolog, tehát amit gyakorlatilag nem lehet has znosítani; úgy válik működőképtelenné majd a gazdaság. Hát nem kell emiatt izgulni. Gyakorlatilag ha otthagyja a részét abban a betonútban, az ott marad, mert hallottam azt, hogy elviszik az állatokat, ott marad az istálló, betonjászol, azt is vigyék el. V igye el, ha kell neki. Ha nem kell neki, otthagyja a részét benne. De benne van a része. Gyakorlatilag ezt meg lehet oldani. Köszönöm szépen. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm én is, csak képviselő úr szabálytalanul járt el, mert ugye a bizottság előadójakén t kértem fel, és elmondta egyben a felszólalását is. Nem baj, majd besoroljuk a többi közé, hogy tehát egy felszólalás már elhangzott. Most akkor megadom a szót dr. Kis Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ ) KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Mindenekelőtt néhány gondolat Gaál képviselő úr fölvezetőjéhez, ami egy picit korholó éllel indult, azután átváltott baráti kézfogás nyújtására, és még kaptunk néhány dicsérő szót is. (20.50) A korholás – amit sajnálok, hogy ő így értékeli – arra vonatkozott, hogy mi itt csak beszélünk, de semmi alternatív javaslatot nem teszünk. Ha cinikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy tettünk ezeknél a módosító indítványoknál, amikor arra kértük az előterjesz tőket, hogy vonják vissza, mert nem kezelhetőek, sajnos ebbe a metodikába nem illeszhetőek bele. Ez elsősorban a Zsiros képviselőtárs és a Cséfalvay képviselőtárs módosító indítványaira vonatkozik. A Gaál képviselő úr által előterjesztett módosító indítván y – amely elég tömör, három szakaszból áll – gyakorlatilag az árverés szisztémáját akarja egyértelművé tenni, és nem titkolt szándékkal – nagyon helyesen – biztosítani azt a lehetőséget, hogy a kiválni szándékozók ténylegesen jussanak is vagyonhoz, méghozz á olyan lehetőségek között, ami az ő további életfeltételeiket nem teszi lehetetlenné.
