Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8026-os szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
180 szövetkezeti törvényében. Olyanokat mi utólag nem építhetünk be. Az átmeneti törvényben kénytelenek vagyunk kényszerl épéseket tenni, mert hiszen egy abszurd konstrukciót szüntettünk meg. De egy működő szövetkezetet egy működő piacgazdaságban nem szabályozhat egy olyan szövetkezeti törvény, ami nincs sehol a világon, amibe olyan korlátozásokat teszünk be, vagy akár kilépé seket, kiválásokat, amivel tönkretesszük a szövetkezet működését. Az már jogellenes. Tehát egyértelmű, hogy az egyetlen és utolsó lehetőségünk az átmeneti törvényt korrigálni, már amennyire lehet. Azt hallottam Lakos képviselőtársamtól többek között – és e z ide kapcsolódik – , hogy a kiválás testidegen a szövetkezet működésével. Kedves Lakos képviselőtársam, valóban teljesen testidegen – majd az új szövetkezeti törvény alapján működő szövetkezeteknél. Abszurditás lenne valóban, amikor már működik egy szövetk ezet, piacgazdaság van, új demokratikus szövetkezeti törvény van, és onnan ki lehet válni. Abszurditás abban a formában, itt aláírom. De ne nevezze Lakos képviselőtársam testidegennek, amikor átmeneti törvénnyel abból a szövetkezetből akarunk kiválni, amel y szövetkezet nem felel meg, nem hogy nem felel meg, hanem semmi köze nincs a piacgazdaság szereplőihez. Mert az elmúlt évtizedek szövetkezete nem piacgazdasági szereplő volt. Tehát itt szeretném Lakos képviselőtársam figyelmét felhívni, hogy itt az átmene ti törvényben bizony a kiválás nem testidegen. A három lényeges momentum, ami a törvényjavaslatomban szabályozná, illetve a lyukakat lefedné az eredeti átmeneti törvénynél, az első az árverésben való részvételnek a szereplői. Tudom, hogy ez nagyon nagy vit át váltott ki megelőzően is, anélkül, hogy az én törvényjavaslatom benyújtásra került volna. Tudniillik én úgy korlátoznám, hogy a kívülálló üzletrésztulajdonosokhoz nem nyúlok a javaslatomban, tehát sem pluszjogokat nem kapnak, sem jogot nem vonok el től ük, viszont a létező tagoknál, akik kiválni szándékoznak, bizony korlátoznám az árverésen való részvételt azokra, akik kiválnak. És ez szorul magyarázatra. Miről van szó? Arról van szó, hogy menjünk vissza a jogalkotó szándékához. A jogalkotó, amikor ilyen pontú paragrafusokat alkotott, hogy kiválás, az önmagát igazolja, hogy legalább a jogi feltételeit biztosítani akarja a kiválásnak. Igen, itt hangzott el az Igazságügyi Minisztérium részéről is, hogy diszkriminatív, mert végül is nem egyenlő jogokat bizto sít minden kiválónak. Ezt nem fogadom el és nem is fogadható el a következő oknál fogva. Azért nem fogadható el, mert attól függ, hogy mire irányul a jogkorlátozás. A törvény a kiválást szabályozza. És a kiválásban nem korlátozzuk az egyéb tagoknak a jogai t. Joga van neki is kiválni. És akkor azonos jogokkal rendelkezik az árverésnél. Ez a paragrafus a kiválásra vonatkozik. Hát hogy adhatunk bennmaradó tagoknak olyan jogokat, amikkel a kiválást szabályozzuk? Az adásvételeknek vagy árveréseknek akár egy heti piacon vagy háromezer évvel ezelőtti keleti piacon a licitálásban részt vevők a potenciális tulajdonosok, akik vásárolni akarnak. A kiválás paragrafusait azért hoztuk, hogy ki lehessen válni. Mindenkinek joga van a kiválók közé bejelentkezni, az árverésen részt venni. Ebben az esetben mi történt a téeszek zömében? Az történt, hogy tekintettel a kiválóknak – és általában én kisebb csoportokra gondolok, akik sokszor egyegy faluközösséget alkotnak, olyan faluközösséget, amely a téeszszisztémán belül sokkal r acionálisabban működött még a régi téeszkörülmények között is, mint a nagy egyesített téeszek. Hiszen senki nem vitatta ebben az országban, hogy a téeszegyesítések még a téeszek keretein belül sem voltak szerencsés lépések. És most ezzel a törvénnyel az én módosításom nélkül ezeknek a faluközösségeknek a kiválása lehetetlenné válik. Nem egy esetben, nem két esetben, hanem száz százalékban. Végig tudnám demonstrálni, hogy a szövetkezetekben hogy zajlottak le. Ettől megkímélem a jelen lévő keveseket. De egy b iztos, hogy nincs is ellenpélda. Megoldhatatlan volt olyan egyszerű oknál fogva, hogy ezek a faluszövetkezetek mindig a kisebbséget alkották, értelemszerűen. Például Somogy megye is aprófalvas településszerkezetű. És ahol öthat faluból egyegy falu akar k ilépni, az kizárt dolog, hogy ne tudnák felüllicitálni a visszamaradó tagok. Hiszen mindig többségben vannak,
