Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8026-os szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
178 Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tárgysorozatba vétel nagyon sokban segítet t, végighallgathattam azokat a véleményeket, amelyeket Lakos László, Glattfelder Béla, Kis Zoltán, Juhász Pál képviselőtársaim elmondtak, és tulajdonképpen ha végiggondolom ezeket, én szépen följegyzeteltem azokat a gondolatokat, amelyeket tulajdonképpen v álaszként szántam volna nekik, de megvártam az én törvényjavaslatomat. Mielőtt rátérnék a törvényjavaslatom indoklására, annyit elmondanék, lehet, hogy meglepően fog számukra hangzani: többnyire egyetértettem szinte minden gondolatukkal. Ahol a gond jelent kezik nálam, az az, hogy Juhász Pálnál is, Glattfelder képviselőtársamnál háromszor is, de még Kis Zoltánnál is mindig vártam, hogy na, most jön a következtetés, hogy miután ezeket elmondták, igen, ez kapcsolható lenne az én törvényjavaslatomhoz. De ezután nem ez következett: ezután leültek. Vagy másról beszéltek. Glattfelder képviselőtársam azt mondta, hogy ő egy dolgot tart szem előtt, és ez a vezérfonal: a jogállamiság, a demokrácia és a piacgazdaság. Ahol ő befejezte, én ott kezdeném. Valahogy vissza ke llene menni a kályhához, mert úgy látjuk tisztán a sorokat. A kályha pedig az, hogy a mezőgazdaságban is meg kellett oldanunk, illetve meg kellett volna oldanunk a piacgazdaság feltételeit. Miből kellett kiindulnunk? Volt a mezőgazdaság, amelyben többnyire – az állami gazdaság nem olyan jelentős ebből a szempontból – a termelőszövetkezet volt a döntő szektor. A termelőszövetkezetek – én erre már utaltam más törvény kapcsán – egy olyan sajátos tulajdonforma, amelynél érvényét vesztik mindazok a szabályozási lehetőségek, amiket megtehetünk a privatizációnál, az állami tulajdonnál. A szövetkezetek – mindannyian tudjuk – formailag önálló tulajdonformát jelentettek a magántulajdon és az állami tulajdon között. Szövetkezeti tulajdonforma volt a neve, de tartalmába n teljesen mást jelentett, mint az a szövetkezeti tulajdonforma, amely egyrészt ismert volt a világban, akár a nyugati szövetkezeti konstrukcióknál, másrészt attól a szövetkezeti formától, amit mi elképzelünk majd a piacgazdaságunkon belül, aminek céljából hoztuk az I. számú törvényt. Azt a törvényt, amely keretet adna arra, hogy szövetkezeti formában hogyan működtethető a mezőgazdaság a piacgazdaság keretei között. De ez a szövetkezeti tulajdon mint egy gombóc, az átmeneti törvény megalkotásánál ott volt a törvényalkotók torkán, és amint látjuk, elértünk 1992. december 21éig, és ez a gombóc nem ment le, és nem is fog lemenni. Mert állandóan beleütközünk ennek a tulajdonformának az összes ellentmondásába. Azt szokták mondani, hogy az állatorvosi ló, amelyik en minden betegség megtalálható. A rendszerváltás, és ezen belül a gazdasági rendszerváltás összes, szinte megoldhatatlan ellentéte itt van ennél a törvénynél, és mindig ebbe botlunk bele. És amikor elmondja Juhász Pál azt, hogy azt a százezer tulajdonost utólag bevittük, ő pontosan tudja, hogy mit jelent, erkölcsileg mit jelent, jogilag mit jelent a százezer tulajdonos. De azt is tudja, hogy micsoda katasztrófát jelent, ha behozzuk ezt utolsó percben a törvénybe mert megoldhatatlan. De ez mind ugyanabból f akad. Először az első lett volna, hogy tisztázni, hogy egy olyan tulajdonformával, egy olyan konstrukcióval állunk szembe, amelyet jogsérelem – és ezt most háromszor aláhúzom: jogsérelem – nélkül nem lehet megoldani. Mivel ez nem lett kimondva, 1992. decem ber 21én az Igazságügyi Minisztérium elsőként, Isépy államtitkár szájából, és sorban a fölszólalók a jogsérelemre hivatkoznak. Kérem, én nem hiszem, hogy van olyan jogi végzettségű ember, aki azt mondja, hogy ez megoldható lett volna jogsérelem nélkül. Ne m vagyok jogász. Akkor is ezt mondom. Nem lehet megoldani. És ha ez így van, akkor tessék a megoldást is ennek a szellemében végiggondolni. Még egy nagyon fontos dolog. Amikor arról beszéltünk, hogy rendszerváltás, és mi legyen a mezőgazdasággal, óriási vi harok voltak akörül, és a vélemények ott csúcsosodtak ki, a szembenálló nézőpontok, hogy magángazdálkodás legyene ebben az országban, farmergazdálkodás, vagy pedig szövetkezeti? Két dolgot le kellett volna akkor szögezni, ha máskor nem, akkor leszögezem m ost, december 21én, hogy soha többet nem lehet ebben az országban – és ezt tudnunk kellett volna már a törvény megalkotásakor is – egy olyan magántulajdonú gazdaságot, mezőgazdaságot kialakítani, ami
