Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (7195-ös szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
171 egy bizonyos mértéket elér a vagyoni hányaduk, abban az esetben ennek megfelelően, arányosan is szavazhassanak. Erre vonatkozóan volt már egy módosító javaslatom a szövetkezeti törvény tárgyalásakor, amikor azt javasoltam, hogy a vagyoni részesedés alap ján is szavazhassanak a tagok, azonban a vagyon alapján megszerezhető szavazatok aránya ne haladhassa meg az 50%ot. (19.50) Ennek a módosításnak az elfogadása – természetesen alaposabb kidolgozás után – azt eredményezhetné, hogy azok a tagok, akik jelenle g a szövetkezetben nagyobb befolyást szeretnének szerezni, a kívülálló tulajdonosok üzletrészeinek felvásárlásába kezdenének, és így a jelenleg forgalomképtelen, gyakorlatilag értéktelen kívülállói üzletrésztulajdonok is értéket nyernének. Nyilvánvalóan ne m a névértéket nyernék el, de mégis valamilyen pénzt vagy valamilyen vagyont ezekért az üzletrészekért a kívülálló tulajdonosok is kaphatnának. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Lakos László képviselő úrnak , Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP) LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is államtitkár úrra hivatkoznék, amikor azt mondom, hogy ez a javaslat még sajnos rosszabb, mint a Zsiros képvisel ő úr által beterjesztett javaslat, és nem is a részleteivel kívánok foglalkozni, hanem visszatérnék talán arra, amit kénytelen voltam elmondani a vadgazdálkodással kapcsolatban, hogy itt is előfordulnak csúsztatások részben, részben pedig sajnálattal gondo lok arra, hogy az igen tisztelt Cséfalvay Gyula képviselőtársam egy bizonyos részét nem érti ennek a dolognak, illetve nem érti, hogy miért károsodnának ezzel a tagok. Megpróbálnám ezzel kapcsolatban elmondani a véleményem. A beterjesztés arról szól, hogy nem teszik lehetővé a vagyonkivitelt. Glattfelder Béla képviselőtársam teljesen pontosan fogalmazta meg, hogy ez nem állja meg a helyét, hanem úgy van, ahogy ő elmondta, hogy nem teszik kötelezővé a vagyonkiadást, ha a kívülálló vagy a tag kéri, az átmenet i törvényben leírt szabályozással ellentétben. Ő elmondta, hogy lehetővé teszi, én felsorolnám, hogy lehetséges a vagyonkivitel ettől is több esetben, tehát nemcsak akkor, amikor a szövetkezet hozzájárul ehhez, ennek vannak technikái, lehetsé ges a vagyonkivitel akkor is, hogyha a szövetkezeti vagyon megosztása árveréssel történik, ez benne van az átmeneti törvényben. Lehetséges a szövetkezeti vagyonból a kívülálló részére a vagyonrész kivitele természetben akkor, ha a szövetkezetet megszünteti k, feloszlatják a szövetkezet tagjai, és lehetővé válik a vagyonkivitel abban az esetben is, hogyha a szövetkezetet társasággá alakítják, mert a társaságba be nem lépőkkel el kell számolni. Tehát egész sora van annak, hogy mikor lehetséges; meg kell mondan i, hogy ezek közül csak a felszámolás esetén vagy a társasággá alakulás esetén, vagy árverés esetén kötelező kiadni, de egyéb esetben nem kötelező. Részletesen kifejtette Glattfelder képviselőtársam, hogy a tagnak és a kívülállónak nincsenek ugyanazok a jo gai. Én azt gondolom, hogy ez a szövetkezeti törvénnyel és minden egyéb törvénnyel összhangban van. Szeretnék kitérni arra, hogy vajon miért károsodik a tag, ha a kívülálló kiviszi az üzletrészét vagy a vagyonrészét. Formálisan ez valóban egy rendkívül jog os kérdés, de én azt szeretném elmondani – ezt Juhász Pál képviselőtársam szemléletesen bemutatta – , hogy ezek a szövetkezetek döntő többségükben mégiscsak valami közös gazdálkodásra irányulnak. Úgy tudnám talán legjobban bemutatni, hogy annak idején, amik or erőszakkal összehajtották a szövetkezeteket, és ezután a közös lucerna- vagy legelőtáblában nem egy ember kaszált egymás után, hanem tíz ember kaszált, és mind fente meg mind lengette, az nem volt nagyüzem.
