Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - Bejelentés: Dr. Kóródi Mária jegyző - A földművelési alapokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BÁNFFY GYÖRGY (MDF)
133 itt az indokolatlan tarvágásokra és a számos erdészeti szakember által is megfogalmazott tényre, mely szerint egy es erdészeteket évtizedeken át nem a minőségi faállomány védelme, hanem a minél gyorsabb megtérülés vezérelte. Erről szót ejtett Mezey Károly képviselőtársam is. Én nem akarok ebbe belemélyedni, annál is inkább, mert már jól tudom a választ: mi köze ennek egy színészhez, amit egy erdőmérnök oly bölcsen elő tud adni. (Mészáros Béla: Technikus!) Mindegy. De nem én mondom, tudományos művekben olvasható, hogy a meg nem felelő fafaj kiválasztása, az erdőtelepítések nem megfelelő módon való rendszerbe állítása, a már említett indokolatlan tarvágások mindmind a napi gazdálkodási érdekek túlhajszolását jelentették. Ezért is valótlan és enyhén szólva rosszízű az a gondolatmenet, amely a legértékesebb erdei ökoszisztémáink stabilitásának végletes megcsappanását vagy az őshonos fafajaink visszaszorulását, vagy a természetes erdőgazdálkodás lehetőségének aggasztó mértékben való beszűkülését mindmind és egyesegyedül a túlszaporodott vadállomány nyakába varrják. Erről nem vadászok, hanem erdészettel foglalkozó tudományo s értekezések sorában is – ismétlem – számos bizonyítékot találhatunk. Egy tényt le kell szögeznünk, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt évtizedekben a nagyvadállomány az ország területén valóban sok helyen túlszaporodott. Ezzel a ténnyel ma már senki az országban nem vitatkozik. Sőt, mindenütt nagymértékben folyik a szakszerű vagy nem szakszerű, de kétségtelen állománycsökkentés. Engedjenek azonban egy vitás kérdést fölvetnem. Milyen területeken volt elsősorban a nagyvad jelentős mértékben túlszaporodott? Statisztikai adatok bizonyítják, és ezekkel nem óhajtom most igen tisztelt képviselőtársaimat megterhelni, de hivatalosan bárhol utánanézhető, hogy ez a túlszaporodott nagyvadállomány elsősorban az erdőgazdaságok úgynevezett üzemi területén volt található . (16.40) A régi politikai rendszerben nem a vadásztársaságok szolgálták ki a politikai hatalmasságokat elsősorban, hanem – csak erről majdnem mindig hallgat a fáma – elsősorban az erdőgazdaságok az üzemi területeken biztosított ingyenes vadászati lehetősé ggel. Ezért kellett a túltartott, túlszaporodott nagyvadállomány és nem másért. A vadásztársasági területeken szigorú tervek alapján történt és történik a vadászat, a vadgazdálkodás, amelynek jóváhagyói és ellenőrzői ma is és mindig a bérbe adó erdő gazdaságok voltak a nagyvadas területeken. A túlszaporodott vadállomány tehát nem varrható csak és kizárólag a vadásztársaságok nyakába. Képviselőtársaim, ehhez a részhez érve öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Az elmúlt évtizedek alatt a vadászat gyako rlói között a legmagasabb vezetésig bezáróan a régi rend vezetői is részt vettek. A vadászat, a vendégeskedések, amelyek nagyon sokszor az erdőgazdaságok vadászházaiban folytak, az egész társadalomban a vadászat összességére vetettek rossz fényt. Ezért ell enérzés és gyűlölködés, legjobb esetben gúny tárgya volt a vadászat. Ettől az örökségtől nehéz szabadulni. Jogállamiságra törekszünk, attól az egykét ezer embertől, akire a társadalom ellenszenve irányul, ezért nem vehette el a Belügyminisztérium a fegyve rt. Ez az egykét ezer ember a vadásztársadalom 50 ezres létszámához mérten ma már egyre kevésbé jelentős. A gyűlölködés súlyát mind a mai napig sok tízezer kisember viseli. A kérdés tehát elméletileg így vethető fel: érdekee a magyar társadalomnak a közö s kincsről való lemondás, pusztán azért, mert ezt a vagyont eddig olyanok is kezelték, akiktől a társadalom azóta megvonta a bizalmat. Hiszek abban, hogy a társadalom józanabb annál a maroknyi csoportnál, amely főleg a nagyvad tekintetében napi gazdálkodói érdekeket szem előtt tartva monopolhelyzetet óhajt teremteni saját számára a vadgazdálkodás területén. Ismerjük már, képviselőtársaim, hány keserű pirulát kellett lenyelnünk hús, zöldség, tej- stb. ügyben azért, mert a termékekkel monopolhelyzetben lévő k foglalkoztak.
