Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
112 Itt van tehát ennek az egész problémának a gyökere – én ebben látom: van törvény, azt nyilvánvalóan végre kell hajtani, törvényesen. Ugyanakkor látjuk, hogy számos esetben nem kellően tájékozott emberek, tényleg, egy tál lencséért – sokszor a szó szoros értelmében – lemondanak jogokról, amiknek nincsenek is tudatában. És ezért ezen próbálna az ember valamit tenni – természetesen a jogállamiság eszközeive l és a jog szigorú betartásával. Én most a hideg fej mellé – amire szükség van – , és a logikus gondolkodás mellé – ami természetesen alapfeltétele a törvényhozásnak és a törvényhozói magatartásnak – ezt az érzelmi odaállást is szeretném mindenki részéről t apasztalni. Mert ha csak a betűt nézzük, attól még nagyonnagyon sok ember maradhat kielégítetlen a jövőben. És éppen ezért nem érzem tökéletes megoldásnak, hogy bízzuk rá a Cégbíróságra, mert a cégbíróságokhoz bemehet számos olyan, a betű szerint hibátlan megoldás, amelynek keretén belül nagyonnagyon sokan sérelmet szenvednek. Érdemes lenne tehát egy lépést tenni – és ez a javaslat számomra pontosan ezt jelzi, és ez lenne a lényege – , hogy legalább ott kínálkozzék még egy esély, hogy hangozzék el, mi lehe tne más megoldás. Senki sem emelheti föl a tsztagok helyett a kezét – ez természetes dolog, ezt senki nem is kívánja, és nem is lehetséges – , de legalább kaphassanak egyfajta inspirációt máshonnan is. És ha már az agrárértelmiségről szóltam: nekem nagyon sok agrárértelmiségi panaszkodott az elmúlt időszakban a tszátalakulások kapcsán. Nagyon sok a törvénysértés is – ezt valamennyien tudjuk, erre nem térek ki: a bíróság remélhetőleg majd intézi a dolgokat. Amikor azonban törvénysértés vagy nem kellő felvil ágosítás történik, és egy tszvezető vagy egy szűk tszvezetés által történik ez, általuk vezényelten, ott is van mindig egy olyan agrárértelmiségi réteg, amelyik ezt azon a tszen belül is nagyon súlyosan éli meg. Agrárértelmiségiek jöttek ugyanis hozzánk is panaszkodni. Tehát nem arról van szó, hogy amikor ezt a javaslatot támogatja az ember, akkor ab ovo egy agrárértelmiségiellenességet képvisel. Szó sincs erről! Magán az agrárértelmiségen belül is vannak bizonyos ellentétek – ezt látni kell – , és számo s a követendő, nagyon tisztességes és optimális megoldás. Nem általánosítani akarok tehát. És még egy dolgot: itt elhangzott a vitában több olyan feltevés, feltételezés, minthogyha a kormányzó pártok – én a Demokrata Fórum nevében nyilatkozhatom – szövetke zetellenesek lennének. Szó sincs erről! Elmesélhetném önöknek – de nem akarom a Kószó képviselőtársammal e téren kifejtett munkánkat felértékelni – , hogy micsoda komoly erőfeszítéseket tettünk egy új szövetkezet létrejöttéért, ahol egy 3 ezer tagot számlál ó szövetkezetből százötvenen ki akartak válni, és új szövetkezetet akartak létrehozni. És milyen nehéz volt ez! Mennyire meg kellett küzdeni annak a nyolctíz agrárszakembernek, aki az élére állt ennek, azokkal, akik csak nagyüzemben tudnak gondolkodni, és akiket mintha valami birodalmi szellem – leírtam ezt a kifejezést – motiválna, hogy csak az lehet jó, ami egyben van, ami nagy, és a kicsi, a kisebb már nem. Tehát nem vagyunk szövetkezetellenesek: igenis, szövetkezetpártiak vagyunk – ezt nagyon szeretném hangsúlyozni. Csak ne tévesszük össze a fogalmakat: a hatalmi befolyás megőrzésére irányuló törekvést ne azonosítsuk a szövetkezés eszméjével – mert ez két külön dolog. És amikor a szövetkezés eszméjéért síkraszálltak százötvenen vagy százötvenhatan Hódme zővásárhelyen néhány hónappal ezelőtt, igenis, számíthattak a Magyar Demokrata Fórum képviselőire, akik próbálták ezt a folyamatot katalizálni. Ez volt tehát az a személyes érintettség, amit, úgy éreztem, hogy el kell mondani. Elnézést kérek, hogy ilyen ké sőn és túl hosszan beszéltem, de ennek az egész agrárátalakulásnak minden buktatója mellett – ami azért mindig a racionális keretben jelentkezik, és ha racionálisan gondolkodunk, akkor észleljük ezeket – valahogy tegyük oda, ne kizárólagossá, de legalább e gy hangsúllyá, vagy egy díszletként, vagy auraként ennek a lelki tartalmát, azt, hogy ez az üvegboros hagyomány szakadjon meg végre a magyar faluban. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) :
