Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke:
109 Végül azt javasolnám: ezt a törvényt, ezt a törvényjavaslatot – számos elhangzott érvnek megfelelően – vonják vissza! Ne erőszakolják ennek a keresztülvitelét, nem tesz jót az országnak, nem tesz jót az agrárgazdaságnak! Lehet, hogy jót tesz valamilyen ideológiai elképzeléseknek, de nem ez az ország érdeke. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szabad György elnök úr jelentkezett felszólalásra. Megadom a szót. Felszólaló: Szabad György, az Országgyűlés elnöke SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke: Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor nem vagyok bent az ülésteremben, és a munkám megengedi, hallgatom a rádiót, amelyik közvetít innét. A törvényjavaslat kapcsán úgy gondolom, Pál László egy olyan mérleget kívánt vonni a magyar Országgyűlés két és fél éves tevékenységének agrárpolitikai vonatkozásairól, amelyik – úgy gondolom – indokolja, hogy az ember visszajöjjön a terembe, és reflektáljon rá. Nem az adott törvénynek a dolgáról szeretnék szólni, hanem arról a merész ál talánosításról, amellyel Pál László pálcát tört ennek az Országgyűlésnek az agrárpolitikai tevékenysége felett. Merész, két okból. Egyfelől merész amiatt, mert a sokrétű és bonyolult tevékenységet azzal a hihetetlen leegyszerűsítéssel értékelte, amit ideol ógusoktól szoktunk meg, és most, ideologizálással vádolva a nagyon sok forrásból táplálkozó, és ha kritikát érdemel, inkább eklekticizmusa, mint ideologizáltsága miatt kritikát érdemlő agrártörvényhozásról jutott el addig, hogy ez – a töredékekből táplálko zom, amiket hallottam, közben nyilván, amíg a folyosón jöttem, más is elhangzott – tulajdonképpen egy negatív, sőt súlyosan elmarasztaló kép, mert a rossz helyzet rontását eredményezte, ha az általam hallott mondatokat valami nagyon erős egyébbel nem ellen súlyozta. Hadd jelezzem a következőket. Módomban van rendszeresen kapcsolatot tartani a külföldi törvényhozókkal, olyanokkal is, akik távolról nézik a problémáinkat, és nyilvánvalóan nincsenek a részletekkel tisztában. Mégis, az összkép, amit alkotnak – ne m dilettánsokról van szó – , sokkal megértőbb, mint Pál Lászlóé, aki a folyamat sodrában él. Miért megértőbbek? Mert ők a lényeget látják, azt, hogy itt egy – a kényszer eszközeivel teremtett, ideológiák által inspirált – voluntarista gazdaságpolitika csődt ömegének a megváltoztatásáról, és egy csődtömeg által sújtott társadalom és társadalmi rétegek felemelkedéséről van szó, azért folyik a nehéz küzdelem. Ezt a tengerentúlról jött agrárszakemberek éppen úgy értik, mint a nyugateurópai fejlett szintről idete kintők. Ez az egyik, amire föl szeretném hívni a figyelmet, és ami nélkül, akár kapaszkodik valaki az ideológiák ácsolta óceánjáró úszó gerendáiba, akár nem, és úgy gondolja, hogy már elengedheti ezeket, és a piacgazdaság törvényeinek, az alkotmányosság eg yes követelményeinek a felemlítésével már hivatott kritikusa lehet – és miért ne lehetne – a folyamatoknak. (19.00) Ők megértőbbek. Mi, talán amiatt, mert valóban nagy kockázatokról van szó, elfogadom, hogy lehetünk szigorúbbak. De akkor legyen szabad egy másik körére felhívni a figyelmét azoknak, akik foglalkoznak a magyar agrárátalakulással, és ezek a hasonló diktatúra, a hasonló kényszereszközök világából és világának ismeretéből jött emberek. Senki sem mondta még azt, hogy ami Magyarországon folyik, az tökéletes az agrárátalakulásban. Lehet, hogy nem mindenkivel beszéltem, akik itt jártak, de akikkel én beszéltem, azok kivétel nélkül azt mondták, hogy amit önök ennyi idő alatt ebben el tudtak érni, hibáival, zökkenőivel együtt, az összeomlott egész rends zerben eddig a legtöbb. Szinte érvelni kellett ellene, hogy mennyi problémánk van, mennyi félreutunk volt, mennyiszer kellett önmagunkat módosítani. Szinte magyarázni kellett, velük majdhogynem vitázva, hogy mennyi problémával terhelt a mi agrárátalakulásu nk és agrárszabályozásunk. Azt mondták: persze, mert benne vannak. De mi, akik
