Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
483 megmaradásról már nem a költségvetési támogatás mértéke, hanem az igazi értékek kiválasztódása dönthet. És végül mindezért méltatnám, sőt nagyon méltatnám, ha a költségvetés művészeti tételeit csak az infláci ót közelítő szorzóval növelhetnénk. Ez megnyugtató biztonságot jelenthetne az átalakulás idejére. Ne feledjék – hölgyeim és uraim – nemzetünk kultúrájáról, művészetéről van szó, annak folyamatossága a tét. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönö m szépen. Következik Ráday Mihály képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Utána a következő felszólaló Mizsei Béla képviselő úr. MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Elnézést kérek, nem kívánok szólni. Glattfelder úr közben kiment a terembő l, neki akartam válaszolni. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Jó. Köszönöm szépen. Tehát következik Ráday Mihály képviselő úr. Felszólaló: Dr. Ráday Mihály (SZDSZ) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Ezek közül a padsorok közül azt a feladatot kapt am, hogy a környezetvédelem, a Kormány környezetvédelmi munkájával és a minisztérium környezetvédelmi munkájával foglalkozzam. A helyzet az, hogy a bizottság ezt a témát alaposan megtárgyalta. Ez az egyetlen bizottság volt, azt hiszem, a Házban, amely hatá rozatot is hozott e tárgykörben. A határozatot kiosztottuk, a bizottság kiosztotta, úgyhogy minden képviselő megkapta. Végül is, hogy milyen a Kormány környezetvédelmi munkája és erről mi a Parlament illetékes bizottságának a véleménye, ezt – aki jelen van , aki nincs jelen – mindenki tudhatja, ha hajlandó ezt a három oldalt elolvasni. Én mégis kénytelen vagyok erről a ténytelen munkáról valamit elmondani. Először azt, hogy van két dolog, ami jó dolog. Az egyik, hogy a nyírádi bánya leállt, hogy a karsztvize k kezdenek helyreállni arrafelé a Bakony környékén, a Dunántúlnak azon a területén. A másik dolog az, hogy autók légszennyezése ügyben pozitív dolgok történtek. Ha Szabad György elnökölne, akkor emlékeztetném rá, de azért a jegyzőkönyv kedvéért elmondom, h ogy a legeslegelső parlamenti megszólalásom egy interpelláció vagy kérdés – átminősített dolog volt, ahol erről beszéltem. Ez volt az első dolog, ahol a környezetvédelmi bizottságban megmutatkozott az, hogy pártsemlegesen mindenki hajlandó egy bizonyos tém ában fellépni. Ez volt legelőször, a kezdetekkor, amikor még örültünk egymásnak, amikor együtt akartunk dolgozni, és ez nagyjából egyébként azóta tart. Akkor, amikor az akkor még különböző szervezetekhez tartozó emberekből vagy minisztériumi tanácsadók vag y ellenzéki tanácsadók lettek. Közös munka eredménye volt az, hogy rögtön, a kezdet kezdetén az autók környezetszennyezésével kapcsolatos programokat dolgozott ki a bizottság. Nem véletlen, hogy ez az egyetlen dolog, amiben igazán ez a téma sikeresnek mond ható az elmúlt időszakban. Egyetértek azokkal, akiknek az a véleményük, hogy a legegyszerűbb összevetni a Kormány törekvéseit azzal, amit tettek. A Nemzeti Megújhodás Programjából kifénymásoltam, hogy ne kelljen nehezen lapozgatni és ne a könyvben kelljen – itt van azért – aláhuzogatni, aláhuzogattam sorokat. Ezeket azért emlékeztetőül elmondanám, hogy akik majd egyszer a Parlamentnek ezt a napját olvassák – és nem csak addig terjed a figyelmük, amíg a közvetítés tartott – azért tudják, erről a témáról is s zó esett ma, mégpedig úgy hogy emlékeztettem a Kormányt arra, hogy mit is ígért.