Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
996 hogy egy nagyon szigorú törvény i szabályozásnak milyen hatása van. Hát a hatása olyan, tisztelt Ház, hogy az a bizonyos arány, amit úgy hívunk, hogy abortusz ráta, terhességmegszakítási arány, az ezer nőre vonatkoztatott terhességmegszakítások száma 91re emelkedett ez alatt az idő al att, mivel rendkívül erősen felszökött, a tiltással együtt szinte törvényszerűen, velejáróan rendkívül erősen felszökött az illegális abortuszok száma. Egészségügyi világszervezeti adat, tisztelt Ház az, hogy 50 millió abortuszt végeznek egy évben a világo n, és ennek fele illegális. Nem arról van tehát szó, hogy mi hozunk egy törvényi szabályozást és ez csökkenteni fogja az abortuszok számát. Hanem csak arról van szó, hogy ha szigorú törvényi, tiltó törvényi szabályozást hozunk, akkor az a legálisan, bizton ságos körülmények között végzett abortuszok számát csökkenti, és eltereli olyan irányba a terhességüket megszakítani kívánókat, amely már kevéssé biztonságos, sőt az életükre veszélyes. Kétszázezer asszony szenved minden évben súlyos károsodást a világban az illegális abortuszok következtében, és ezt a számot a törvényhozás során is igazán érdemes figyelembe venni. Kérdés az is, hogy milyen típusú szabályozások vannak. Általában figyelembe veszik a szabályozások az életveszélyt, az egészség veszélyeztetését anyánál, gyermeknél. Általában figyelembe veszik, tisztelt Ház, a szociális indoklást, a szociális kérdéseket is. Megengedő törvényektől a teljes tiltásig igen sokféle megjelent a világban, mégis azt kell mondani, hogy megengedő törvények keretei között é l a Föld lakosságának 7075%a, és csak 5%a él tiltó törvények körülményei között. Ezt is figyelembe kellene venni a törvényhozás során. Az a tendencia alakult tehát ki, hogy a hetvenes évek végétől igen erősen megengedő irányban mozdult el a törvénykezés mindazon országokban, amelyek foglalkoztak ezzel; és a legtöbb azért foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mit mutatnak most már a többször idézett hazai közvéleménykutatások? Kettőről érdemes szólni, mert a kettő két év különbséggel követi egymást, '90 nyarán és '92 nyarán készültek, az adataik összevethetők. Ezek is azt mutatják, tisztelt Ház, hogy a lakosság körében igen jelentősen nőtt azoknak a száma, akik megengedő törvényt kívánnak, igen erősen nőtt azoknak a száma, akik a korlátozások eltörlését kívánjá k – nemcsak a csökkentését, hanem az eltörlését kívánják. Ezzel párhuzamosan igen erősen csökkent azoknak a száma, akik a tiltást igenelnék. Nagyon fontos még felfigyelni, tisztelt Ház arra is, hogy az elmúlt két év során – e közvéleménykutatások bizonyít ékai szerint – igenis a szociális indikáció, ezen belül különösen '92ben a munkanélküliségtől és lakástalanságtól való félelem az emberek gondolkodásában nagyon nagy szerepet kapott. Igen sokan azt vallják, a túlnyomó többség azt vallja, hogy a szociális okai a döntőek a gyermek nem vállalásának. Miniszter úr az expozéjában az imént azt mondta – és teljesen igaza van – , hogy nem működnek azok a törvények, amelyek megvalósításához nincs meg a társadalmi akarat. Bizony így igaz! Nem működnek ezek a törvények . Nem működhet olyan törvény, amely e kérdés szabályozásánál egyszerűen nem is vesz figyelembe szociális okot akkor, hogy ha a közvélemény első helyre teszi a szociális indikációt. Meg kellene nézni azt is, tisztelt Ház, hogy végül is milyen törvényt lehet ma Magyarországon hozni. Természetesen az lenne a jó, hogyha kialakult volna egy olyan valódi gyermektámogatási rendszer, amely ösztönző jellegű lenne, és amely valójában működne is. Utalt erre is miniszter úr az iménti expozéjában. Én azonban a jelenlegi törvénykezési szakaszban már előttünk levő törvények alapján azt mondom, hogy ennek még a látszata sincs meg, hogy tudniillik egy valódi gyermektámogatási rendszer kialakuljon. Ebben a törvényben benne van a várandósági pótlék, amely egy előrehozott csalá di pótlék, hiszen a számítása is úgy van, úgy működik, és erre a költségvetés 2,7 milliárd forintot tervez 1993ban. Ez tehát egy plusz forrás lenne. Ugyancsak előttünk van a szociális ellátásokra vonatkozó törvény, amelyben megjelenik a gyermeknevelési tá mogatás, és erre 3,1 milliárd forintot tervez a törvény. Ez is plusz ellátás lenne. Ez összességében 5,8 milliárd; legyen 6 milliárd.
