Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
960 bérlőt terheli. A bérlő pedig a jelenlegi lakáshelyzetben, és il yen törvényi szabályozás mellett teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül: vállalni kell a felújítás költségeit, ha lakni akar. Megjegyzem: a jóléti államokban a lakbérek hivatottak fedezni a felújítási költségeket. Úgy gondolom azonban, hogy a jelenlegi l akbérek, de majd a megemelt lakbérek sem tudják majd ezeket a költségeket fizetni. De természetesen ez is csak az akadémiai kérdés, mert a bérlők jelenlegi jövedelmi és vagyoni viszonyai magát a lakbéremelést amúgy sem teszik lehetővé támogatási rendszer n élkül, ami viszont nincs. A törvényből ennek még a körvonalai sem rajzolódnak ki. Már itt is a következő idevágó gondolatsor. A lakók félnek természetesen a lakbéremeléstől, ezért inkább megvásárolják a lakásaikat. A vásárlásra ösztönző, hogy a tulajdonjog hoz kedvezményes áron jutnak hozzá a bentlakók. Elmarad a lakbéremelés, de belép helyette az elmaradt felújítás, karbantartás még inkább megfizethetetlen költsége. Gondoljanak Budapest belvárosának lerobbant épületeire: ki fogja ezeket helyreállítani, vagy ebben az állapotukban várjuk meg a közelgő expót? Jöhetnek majd a kényszertatarozás előírásai, a hitel, az eladósodás, a jelzálog, az árverés és így tovább. A törvényjavaslat egyébként a vételi jog bevezetésével lehetőséget teremt, hogy a lakók egyoldalú jognyilatkozattal – az önkormányzat akarata ellenére is – megvásárolhatják a lakásaikat. Így elvileg az önkormányzat teljes lakásállományát a lakók kivásárolhatják. Igaz viszont, ahogy Sóvágó képviselőtársam is említette, az esetleg megmaradó néhány lakáss al is lehet bölcsen gazdálkodni. Én hozzáteszem: a semmivel meg nem is kell gazdálkodni. Az igazsághoz tartozik, hogy az önkormányzatok jogosultak eladási tilalmi listákat felállítani, és a tilalmi listán keresztül akár az egész lakásállományukat megtartan i, belőlük egyet sem eladni. Ez esetben természetesen nem érvényesülhet a vételi jog. Igazán virtuóz jogi megoldás: az állampolgár azt hiszi, hogy törvény adta jogai vannak, pedig nincsenek, továbbra is ki van szolgáltatva. Tisztelt Ház! A törvényalkotó a törvényjavaslatban általános polgárjogi alapelv alapján a szerződő felek – bérbeadó, bérlő – mellérendeltségi jogviszonyát deklarálja. A lakáselosztás és a helyiséggazdálkodás állami irányításon alapuló, alá- és fölérendeltségi viszonyt tükröző igazgatási jellegű szabályrendszerét elveti, idejétmúltnak tekinti. Az állam szociális jellegű elosztó funkciója megszűnik, s az erre épülő jogszabály és struktúra is korszerűtlenné válik. Mindez azonban csak demagógia. A törvényjavaslat ugyanis a leglényegesebb kérd ésekben az önkormányzatokat rendeletalkotásra jogosítja fel. Így az önkormányzat rendelete mint jogszabály jelenik meg. Ennélfogva tisztázatlan a törvényjavaslatban, hogy az önkormányzati rendelet hatósági jogköröket teremthete. A bérlő kiszolgá ltatott helyzete folyán önöknek is érezniök kell, hogy bérlők és bérbeadók között mellérendeltségi viszonyról szó sem lehet. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt, hogy a mellérendeltségi viszony polgári jogi pozíciója független a szerző dő felek gazdasági, vagyoni oppozíciójától. Itt pedig jogi diszpozícióként jelentkezik az önkormányzati bérbeadók egyoldalú jogszabályalkotási joga, a másik oldalon meghatározó a bérlők gazdasági pozíciója, amely összefügg a jövedelmi viszonyaikon felül a lakáshiánnyal is. Egyébként a törvényjavaslatban további számtalan tisztázatlan kérdés van. Rendezetlenek a bérlővédelmi szabályok; nincs szabály, hogy a bérlő milyen szobaszámú lakásra tarthat igényt; ha többet használ, mit lehet vele tenni; végrehajtás után hova költözik a kötelezett. A kényszerbérleteket az állam hozta létre, ezért a súlyos helyzet megoldása ugyancsak központi intézkedést igényelne. Megítélésem szerint központi intézkedést igényel a lakbérek felső mértékének megállapítása és a lakbértá mogatások új rendszerének kialakítása. A lakbértámogatásban az állami, önkormányzati és a magánbérlakásokban lakó bérlőket is részesíteni kell. A bérlő rászorultság esetén nem szenvedhet hátrányt amiatt, hogy a bérelt lakás tulajdonosa az önkormányzat vagy magánszemély.
