Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
957 összetett koncepció megvalósítása keretében kezelni lehet, és az előttünk fekvő törvénnyel érintett kérdések – a különböző érdekek méltányos összeegyeztetése mellett – elfogadhatóan rendezhetők. E kérdésekben is – miként más esetekben – figyelemmel kívánunk lenni a társadalomban testet öltő véleményekre, az érdekképviseletek hordozta érdekekre. Úgy gondolom, e kérdésekben különösen fontos a széles körű konszenzus megte remtése. A figyelmet erre is irányítva, kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslat javítására szolgáló megfelelő módosító javaslatok elfogadása mellett alkossuk meg ezt a nagy jelentőségű és halaszthatatlan törvényt. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Kö szönöm. Megadom a szót dr. Török Ferenc képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Török Ferenc (SZDSZ) TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örültem Salamon László képviselőtársam felszólalásának, amely ig en sok hiányosságot tárt fel a törvényjavaslat kapcsán és elég kritikusan nyilatkozott erről a törvényjavaslatról. De – mint az előzmények mutatták – nekem is nagyon szívügyem a lakásgazdálkodási törvény mielőbbi megszületése. Ezért interpelláltam, ezért a dtam be a határidőmódosításra önálló határozati javaslatot. A majdnem egyéves késéssel végül benyújtott törvénytervezetnek azonban sikerült minden várakozást alulmúlnia. Már azt sem mondom, hogy vajúdtak a hegyek és egeret szültek, mert ezzel még az egere ket is megsérteném. Az ellenzéki vezérszónokok már kellően ecsetelték, hogy miért elfogadhatatlan az egész törvény szellemisége, amely az elolvasás után engem is felháborított. Mert nézzük is csak, mi történt valójában! A Ptk.nak a lakásbérletre vonatkozó rendelkezéseit átemelték a törvényjavaslatba, a régi lakásrendelet szabályait hiányosan lemásolták, azzal a különbséggel, hogy tanács helyett önkormányzatot írtak, az értelmező rendelkezések pedig elölről hátulra kerültek. Én mindig úgy gondolom, és igyek szem képviselői munkám ellátása során úgy dolgozni, hogy kormánypárti képviselő is lehet tisztességes, jószándékú ember, legfeljebb bizonyos kérdésekben más értékrendet, szellemiséget képvisel, mint én. Nos hát, én megpróbáltam magam az első indulatok után egy ilyen kormánypárti képviselő helyébe képzelni, és próbáltam kitalálni, hogy az ő olvasatában mi lehet az a gondolat, aminek alapján jóhiszeműséggel, jószándékkal képes lehet a Kormány által benyújtott törvénytervezetnek örülni, azt dicsérni tudja, és elfogadni érdemesnek tarthatja. Azonban így sem tudtam az egész törvényen más kormánypárti örömforrást találni, mint azt, hogy elfogadása esetén – változatlan formában – Kormányunknak a költségvetés elkészítésekor egy gonddal kevesebbje lesz, mivel az álla m teljes mértékben kivonulhat a lakásgazdálkodás területéről. Így a kiadás rovatban ez már nem szerepel, nem terheli az államháztartás amúgy is sovány büdzséjét. Ez a következtetés azonban nem lenne számomra elegendő – akármennyire is kormánypárti lennék – ahhoz, hogy ezt a törvényt megszavazzam, mert ez a törvény az állampolgárok olyan súlyos érdekeinek figyelembevétele nélkül készült, mint az emberi körülményekhez méltó lakáshoz jutás puszta lehetősége, ami a pártállamban legalább alapvető állampolgári jo gnak minősített jog volt, melynek rosszuljól, de a költségvetés minden évben jelentős összeggel próbált megfelelni. A miniszterelnök úr a Kormány működésének kétéves értékelésénél azt hangsúlyozta, hogy a piacgazdaságra való áttérés okozta nehézségek miat t a Kormányt kritizálják sokan, míg mások ugyanakkor azt kifogásolják, hogy nem elég gyors a piacgazdálkodásra való áttérés üteme. Pedig ennek esetében még súlyosabb terhek nehezednének a társadalomra. Nos, úgy tűnik, a lakásgazdálkodás területén egy csapá sra kívánják megvalósítani a piacgazdaságot, anélkül, hogy ennek szociálpolitikai következményeit ellensúlyozni próbálnák.
