Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 6. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
859 nagyságrendben, különböző szórtságban élünk itt, ebben a hazában – , tehát olyan törvényi megoldás okat kell keresnünk, amelyek ezeket a különbözőségeket is figyelembe vennék, és olyan technikákat kell kidolgoznunk, amelyek minden egyes nemzetiség problémáira választ tudnak adni. Szeretném idézni Konek Sándor professzor 1878ban írt munkáját, amelyben k iemeli – hiszen abban az időben hasonlóan merültek föl a kérdések – , hogy miért fontos és miért kiemelkedő Magyarországon a nemzetiségi törvény kezelése: "Nincs Európában állam, melyben a nemzetiségi kérdés akár társadalmi, akár államigazgatási szempontból nagyobb jelentőséggel bírna, mert Magyarországon csaknem valamennyi népágból járulékot nyert a magyar birodalom." Látnunk kell, hogy már ebben az időben is rendkívül szórt volt a nemzetiségek helyzete – és ekkor 1878at írtunk. Számítá sba kell vennünk és figyelembe kell vennünk a különböző történelmi viszonyokat – az elmúlt negyven év különböző történelmi viszonyait – , amikor valóban olyan események történtek, olyan sajnálatosan alakult történelmünk, hogy kialakulhattak olyan félelmek e gyes népcsoportokban, amelyek más népcsoportokban föl sem merültek. És nekünk, ha demokratikus államrendet kívánunk építeni, akkor olyan törvényt kell alkotnunk, hogy ezeket a félelmeket képesek legyünk oldani. A következő kérdéskör, ami az egész törvény s zellemét és megoldását meghatározza, az az alanyi kör meghatározása. Jól tudom, hogy a tiszta jog alapján rengeteg kritika érheti a törvény megoldását. (12.50) Rengeteg kritika, mert a taxációs megoldás valóban nem elegáns. Funkcioná lis szempontból azonban – úgy gondolom – csak ez az út járható. Nemzetközi egyezmények vitájakor vagy nemzetközi konferenciákon az alapvető kérdés, hogy azokban az országokban, ahol a kollektív vagy közösségi jogok létét tagadják, a kérdés mindig akként me rül föl, hogy igen, de ki akkor a közösségi jognak az alanya. A másik nehézség – meghatározni a nemzetiségeket – az adatvédelmi törvényben rejtezik. Az ilyen adatot nyilvánvalóan megfelelő módon kell tudni kezelni. Ezeket az ellentmondásokat úgy gondolom, hogy nem elegáns, de funkcionális szempontból jó megoldással oldja meg a törvény. Kritizálható a törvény definíciója a nemzetiségek megalkotására. Hadd tegyem hozzá, hogy a kritikusok sem tudnak jobb megoldást, mert ugyanolyan esetleges a száz év, a honoss ág ismérvének a megválasztása; erre a nemzetközi jogalkotásban nagyon sokféle megoldást találunk: három generációt vagy egyéb más megoldásokat – bármilyen mással való helyettesítése esetleges. Ugyanakkor jogértelmezés szempontjából a taxáció ebben a definí cióban értelmet nyer olyképpen, hogy azt állítom, hogy ez a törvényben felsorolt 13 nemzetiség rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a korábbi definíció meghatározott, tehát egy törvényi védelmet állít fel, ugyanakkor a taxáció nem zárt, hanem lehetőséget ad más kisebbségeknek, nemzetiségeknek is a regisztrálására. Én úgy gondolom, hogy ezzel a törvényi technikával az alapvető kérdést a törvény megoldotta, és alkalmas arra, hogy funkcionálisan ellássa feladatát. Feltehetően sok vitát fog még oko zni, és sok vitának a kiindulópontja lesz a törvény megalkotásakor az egyesületek vagy önkormányzatok kérdésköre. Hozzáteszem, hogy magának a kérdésnek a feltevése is – úgy érzem, hogy – hamis, mert ha a törvény nem rendelkezne az egyesületekről, az egyesü letek akkor is léteznének az egyesülési jog és az egyesületi törvény alapján. Így tehát a kérdés számomra az, hogy egyesületek és önkormányzatok. Ugyanakkor hadd mutassak rá a törvénynek egy alapvető hibájára, hogy ezeket a kérdéseket, az egymáshoz való vi szonyt is rendeznie kell a törvénynek, mert különben úgy járunk, hogy az alkalmazás során az Alkotmánybíróságnak sorozatosan döntenie kell majd a hatáskörök kérdésében.
