Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - CSÉPE BÉLA (KDNP)
83 Kérem a ma felszólaló képviselőtársaimat is, hogy legyenek rendkívül nagy figyelemmel az időszűkére, és mondanivalójukat igen röviden tárják elénk. Elsőként Csépe Bélának adom meg a szót, a Kereszténydemokrata Néppár t frakcióvezetőjének. Napirend előtti felszólaló: Csépe Béla (KDNP) CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két politikai kérdésben tartom szükségesnek álláspontunkat napirend előtt röviden ismertetni. A KDNP Intéző Bizottsága a közelmúltban pártunk sze repét a koalícióban levő ellenzékiségben határozta meg. (Taps és közbeszólás a bal oldalon: Éljen!) Ezzel kapcsolatban le kívánjuk szögezni, hogy ez mit jelent, és azt is, hogy ez mit nem jelent. Ezzel az utóbbival kezdem, mivel frakciónk erre helyezi a ha ngsúlyt. Ez semmiképpen nem jelenti a koalíció megbontásának, lazításának szándékát. Nem tagadjuk meg eddigi alapállásunkat, megerősítjük, hogy a magyar nép megbízása alapján továbbra is ez a koalíció hivatott az ország vezetésére, s mi ezen az úton kívánu nk továbbmenni. Ez frakciónk határozott véleménye. Ugyanakkor a koalíción belül, saját eszmei alapunkról – éppen a jobb kormányzás érdekében – az eddiginél határozottabb, kritikus magatartást fogunk tanúsítani, amikor ezt szükségesnek látjuk, az "érted har agszom" elve alapján. Ez az a sajátos szerep, amelyet a valódi ellenzék nem tud betölteni. (Derültség és zaj a bal oldalon.) Ennek alapján fordulunk a jelenlegi politikai helyzetben a Parlament legnagyobb pártja, koalíciós partnerünk felé – tehát ennek a s zerepnek az alap- ján ", és figyelmeztetjük, éppen nagyságánál fogva a mienkét jóval meghaladó kormányzati, sőt, történelmi felelősségére. Történelmi felelősségére a gazdasági összefüggése miatt továbbra is létkérdésnek tekinthető politikai stabilitás megő rzésében. A másik kérdés, amiről röviden szeretnék szólni, Csurka István dolgozata. Frakciónk elfogadja miniszterelnök úrnak itt elhangzott, ezzel kapcsolatos értékelését. Mi mélységesen megértjük a dolgozat alapindíttatását, hiszen megjeleníti a magyar né p széles tömegeinek fájdalmát, kiábrándultságát, hogy az igazi rendszerváltás még nem tudott bekövetkezni, és nagyobb határozottságra ösztönöz. Ezt mi mélységesen megértjük, ugyanakkor nem tudunk azonosulni a dolgozat egyes megállapításaival, azokkal a vég következtetéseivel, melyek apolitikusak, kirekesztő jellegűek. Így kikérjük magunknak azt a megállapítást, hogy az MDF a történelmi magyarság egyetlen letéteményese lenne. Ebből nem lehet kirekeszteni más politikai erőket, így minket sem. (Zaj, közbeszólás ok a bal oldalon.) Éppen a történelmi magyarság nevében kell mindnyájunknak arra törekedni, hogy a ma élő egész magyarság ügye előbbre menjen, a kisebbségi sorsban élő magyarok helyzete európai normák szerint rendeződjön. S ebben is nagyobb határozottságot kell tanúsítani Kormánynak, Parlamentnek egyaránt. Nem tudjuk azonban elfogadni azokat a summás (sic!) kritikákat, melyek a dolgozat egészére valamiféle "barna" bélyeget akarnak rásütni. Nem tudjuk elfogadni – éppen a dolgozat alapindíttatása miatt ", és a külföldiektől is ennek megértését kérjük és nem a summás ítélkezést (Közbeszólások a bal oldalról: Sommás!) és bizonyos fórumok elé való terjesztést. (15.10) Mitológiai hasonlattal élve: itt most Augiász istállójának kitakarítása folyik. Csurka István Hé raklészért kiált. Csakhogy nincs Héraklész, és nincs főleg a politikában. Létezik azonban egyetlen út, mely kivezet nehéz helyzetünkből, melyet meg kell találnunk, s melyen mindnyájunknak át kell mennünk. S mivel ez az út szűk ösvény, s amúgy is sötét felh ők árnyékolják, politikai kultúránkat megmérgezve ne takarjuk ezt be önnön szemünkből származó lila ködökkel. Mert ez az ország jobblétünkkel együtt nyugalmat és békét is akar.
