Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 28. hétfő, az őszi ülésszak 9. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
690 A keretjellegű szabályozás milyensége – hogy milyen legyen a törvény – néhány vonatkozásban kitekintést igényel. Először a külpiachoz igazodás kritériuma miatt. Áprilisban az Európa Parlament delegációja – de más delegációk is Magyarországon – kifejtette többek között az európai országok mezőgazdasági szabályozásával kapcsolatos álláspontját, mégpedig az Európa Parlamentben részt vevő nemzeti képviselők által. Én szükségesnek tartom, hogy elhangozzék a magyar Parlamentben is: nem úgy kell megköz elítenünk az Európai Gazdasági Közösség szabályozását, az abban már szereplő országokat, hogy a magyar szabályozás esetleges sajátosságait próbáljuk meg érvényesíteni, hanem fordítva: a már ott érvényes szabályokat próbáljuk meg a mi viszonyainkra alkalmaz ni, azokhoz igazodni, ebbe a szabályozási rendszerbe beépülni. Hogy ez sikerüljön, ahhoz véleményem szerint az szükséges, hogy egy olyan jogi keretet adó törvény szülessék meg – amelynek a szükségességét itt senki nem vitatta – , amely alapján elindulhatunk , és amelyet különösen a Földművelésügyi Minisztérium tartalommal tölt majd meg, rendeleteivel. Ez mindenképpen egy sokkal komolyabb munkát és felelősséget ad a tárcának, és ezt komolyan kell vennie, mert én magam sem vagyok elégedett egyébként a tárcának az agrárpiac területén eddig tett intézkedéseivel, cselekedeteivel – erről többen is beszéltek. A dolog másik vonatkozása, hogy a külpiaci jelenlétünk nem ezzel a szabályozással dől el egyszer s mindenkorra, hanem a magyar termelésnek a potenciális lehetős égei ma is adottak, és ezt a termelést szerkezetileg kell ahhoz a termékrendszerhez, gazdasági erőhöz igazítani, ami Európában létezik. Megítélésem szerint ugyanis ma egy 300 millió főt meghaladó fogyasztói piacnak nem gond integrálni egy 10 milliós magyar fogyasztói és élelmiszeripari termelői piacot. Itt van tehát nekünk a kapcsolódási lehetőségünk, és az agrárpiaci rendtartásunk ma nem definiálható olyan konkrét módon, annyira szabályzottan, ahogyan a parlamenti agrárklub azt teszi. Csak egy kifejezést szeretnék érinteni. Nevezetesen a preambulumban leírják azt a kifejezést, hogy "nemzetközi protekcionizmus". Biztos, hogy van, de én óvnék ennek a kifejezésnek a magyar törvényekben való kodifikálásától – nem szerencsés. A másik, nagyon fontos dolog a bels ő piac, ami miatt az agrárpiaci rendtartás megalkotására feltétlenül szükség van. Úgy gondolom, köztudott dolgot mondok azzal, hogy a magyar élelmiszertermelés kapacitása a belső fogyasztást meghaladja, és ezt a belső fogyasztást valahogyan úgy kell szabá lyozni a piacon, hogy az a termelőknek, a feldolgozóknak és a forgalmazóknak is egy elérhető termelési magatartást, egy viszonylagos jövedelmet is garantálni tudjon. A belső túltermelési kapacitás tulajdonképpen az elavult termékszerkezet miatt vált kritik ussá. Példaként lehet említeni a feldolgozóiparban például a konzervipart. Ennek a termékszerkezetnek az új követelményekhez és igényekhez való igazítása több évet vesz igénybe, és ennek a folyamatnak a termelők és a piac szereplőinek egymás közötti kapcso latában mindenképpen a szabályozására van szükség. Ez az eszközrendszer differenciáltan fog működni – de folyamatosan. Én a differenciáltságot nagyon fontosnak tartom, elsősorban azért, mert nincs két termék, amiben a rendtartás eszközrendszere ugyanolyan hatékonysággal volna képes működni. Biztos vagyok például abban, hogy a szőlőbor ágazatot illetően az agrárpiaci rendtartás eszközrendszere nem lesz elegendő – évekig sem – arra, hogy valamiféle viszonylagos elfogadottságot vagy rendet teremtsünk – egysze rűen azért, mert ebben a pillanatban is igaz az, hogy a teljes belföldi fogyasztás – a mintegy 3 millió hektoliter bor – készleten van, és jön mellé a másik 4 vagy 5 millió hektoliter új bor – nem tudjuk még pontosan, hogy mennyi – , mert az ültetvények meg maradtak. Nem lehet árral levezényelni, kvótákat szabni, esetleg garantált árakat is megállapítani ilyen hatalmas termelési mennyiség mellett. Itt egészen más eszközökre van szükség. Ezt a konkrét példát azért szerettem volna idehozni, hogy ne dédelgessünk túlzott várakozásokat a törvény, illetőleg az eszközrendszer hatékonysága miatt.
