Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 28. hétfő, az őszi ülésszak 9. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
681 Christodoulos Veniamin, a Ciprusi Köztársaság belügyminisztere és kísérete köszöntése ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk vitánkat, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszp áholyban megjelent Christodoulos Veniamin urat, a Ciprusi Köztársaság belügyminiszterét és kíséretét. (Taps. – A vendég felállva köszöni meg a tapsot.) Kívánom, hogy budapesti tárgyalásai sikeresek legyenek, és jól érezze magát hazánkban. Tisztelt Országgy űlés! Szólásra következik Géczi József a Magyar Szocialista Párt részéről. Amikor megadom neki a szót, átadom az elnöklést Szűrös Mátyás úrnak. (Szűrös Mátyás elfoglalja az elnöki széket.) Felszólaló: Dr. Géczi József Alajos (MSZP) GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magam részéről új helyzetnek tekintem azt, amit most a Ház elnöke is bejelentett, azaz hogy végre a választások után csekély két és fél évvel megállapodtak a pártok és a képviselőcsoportok arról, hogy föláll a me zőgazdasági bizottság. Remélem, egyik párt sem veszi magára annak ódiumát, hogy őmiatta esetleg ez a bizottság a jövő héten ne álljon föl. Ezért én előrebocsátanám, hogy erre tekintettel ügyrendi javaslattal is fogok élni, és erre tekintettel rövidebb lesz ek annál, mint terveztem. Remélem, valóban rövid is lesz. Úgy látom, az általános vita eddigi két fordulója, a mostani harmadik forduló azt mutatja, hogy nagyon szükség lenne egy szakmai, politikai koncepcionális egyeztetésre. Tehát én úgy látom, hogy az e lső forduló után itt a Parlamentben inkább félreértésekkel, minősítésekkel vitatkozunk. A gazdasági bizottság a legnagyobb jóindulatát tanúsította az agrárrendtartás ügye iránt is, ezt a bizottság előadója is jól példázta. Ugyanakkor nyilván azt meg kell á llapítanunk, hogy minden jóindulata ellenére nem arra szerveződött, hogy ezt az agrárrendtartást és a hozzá tartozó koncepcionális kérdéseket teljes mélységében megtárgyalja. Legalábbis ezt néhány hét alatt nem tudta elvégezni. Ezért én úgy gondolom, ideje lenne néhány hétre felfüggeszteni az általános vitát, és visszamenni egy egyeztetési kísérlethez, a már fölálló mezőgazdasági bizottság keretében és a többi bizottság keretében is, természetesen ebből kiindulva. Erre tekintettel csupán két megjegyzést ten nék, mielőtt az ügyrendi javaslatomat megtenném. (17.40) Az egyik, hogy elterjedt az a vélemény, vagy legalábbis gyakran hallani azt a véleményt, hogy azért nem lehet nagyobb szerepet szánni az érdekképviseleteknek, például az agrárrendtartás intézményrend szerében, működési rendszerében, és azért nem lehet bizonyos mértékig államtalanítani az agrárrendtartásnak a szervezetrendszerét, mert egy átmeneti helyzetben még ismeretlenek a szereplők, képlékeny a helyzet. Ennek egyik változata, hogy amíg kialakulatla nok a tulajdonviszonyok Magyarországon, addig az érdekképviseletek sem legitimek. Ez nyilván azt feltételezi, hogy öthat évig nem lesz akkor ezek szerint legitim intézményrendszer. A durvább változat úgy hangzik, hogy az érdekképviseletek bármilyen szerve zett összefogása, bármilyen kluboztatása, egyenrangú intézményes bevonása az valamiféle bolsevik agrármaffiát restaurálna vissza. Részletesebb álláspontomat erről később kifejteném, most csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a magyar jogtörténet ismer egy kiemelkedő törvényt a mezőgazdasági érdekképviseletekről, a múltkoriban éppen a miniszter úrnak is mutattam. Valószínűleg az előkészítők is ismerik ezt, de nem látom a törvényjavaslatban ennek a hatását. Ez nem más, mint az 1920. évi XVIII. törvénycikkely a mezőgazdasági érdekképviseletekről, ami nagyon sok ötletet és analógiát ad egy ilyen agrárrendtartás kialakításához. És csak egyet említenék, például sávosan határozza meg az agrárrendtartásban és a helyi mezőgazdasági bizottságokban részt vevő
