Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
569 A másik kérdés, a vitatott kérdés, hogy kit terhel a felelősség a mulasztásért? Ha elolvassuk a '90. évi LXX. törvény módosítását, a bban az indokolás is szerepel – akkor még a Magyar Közlöny tartalmazta a törvények indokolását – , hogy ennek a törvénynek az is célja, hogy a társadalmi szervezetek által használt ingatlanok teljes köre is felmérésre kerüljön. Tehát a társadalmi szervezete k mulasztása következtében nem hatályosult és nem ment végbe ennek a törvénynek a végrehajtása, a Kormány nem tehetett mást, mint ebben a törvényben foglalt határidőt a társadalmi szervezetek magatartása következtében módosítani javasolta. (Taps.) ELNÖK (D ornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Szarvas Béla képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórumtól. (Közbeszólás: Nincs itt!) A monitor szerint jelentkezett, akkor ez tévedés. Kérdezem, kíváne más felszólalni még a vitában. (Nem jelentkezik senki.) Tiszt elt Országgyűlés! További felszólaló nem jelentkezett, így a vitát elnapolom. Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Dornbach Alajos) : Soron következik az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat által ános vitájának folytatása. Az előterjesztést 5616os számon kapták kézhez. Felszólalásra jelentkezett Kávássy Sándor képviselő úr. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Kávássy Sándor (FKgP) KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem , ezúttal sem felesleges hangsúlyozni, hogy a Magyar Köztársaság területének 88,6%a mezőgazdasági terület, ha az erdőket, nádasokat és halastavakat is idevesszük. Ha tehát van ország, melynek létérdeke, hogy megfelelő agrárpiaci rendtartása legyen, úgy a mi országunk kiváltképp is az. De vajon ilyene az, amit a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatból ismerhetünk meg? A legkevésbé sem! A vita során eddig már több oldalról és többféle szempontból bírálták a törvénytervezetet. Ami a mi számunkra a legin kább elfogadhatatlan, az a túltengő etatizmus, melynek szelleme a tervezet egészét átlengi, és mély, sőt kitörölhetetlen nyomokat hagy rajta. Vegyük például a törvény érvényesítése szempontjából kulcsfontosságú kvótát. Meghatározását a törvény egyedül a fö ldművelésügyi miniszterre bízza, és szó sincs a termelők, a gazdák képviseletéről, érdekeik figyelembevételéről. Így, ha a miniszter számára az ellenszenves lények kategóriájába tartoznak mondjuk a tehenek, akár a fél vagy háromnegyed állomány kivágását is elrendelheti. Ebből természetesen mi nem kérünk! Mert az ilyen és hasonló bölcs rendelkezések vezethetnek oda, mint aminek napjainkban is tanúi vagyunk, hogy az ország disznóhúsból is behozatalra szorul. Megáll az ész! (19.20) A 2. fejezetben szintén a mi niszterek, tudniillik a földművelésügyi, az ipari és kereskedelmi, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere és a pénzügyminiszter kiemelt szerepéről értesülünk, és eléggé nyilvánvaló, hogy a döntéshozatalban az eddig tapasztalt restriktív monetáris pé nzügyi politika további érvényesülésére számíthatunk. A tárcaközi bizottság tagjait szintén az említett miniszterek jelölik ki, az elnököt a földművelésügyi miniszter. Jóllehet a törvényjavaslatban érintett érdekeltségi kör a termelőktől a
