Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvénnyel érintett ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
563 Szigethy István képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől következik. Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyű lés! A törvény a nemzeti vagyon jelentős részéről kíván rendelkezni. Az Országgyűlésnek a tulajdonosi jogaival, de ugyanakkor a tulajdonosi gondosságával és az ebből eredő kötelességével kell ebben az ügyben eljárnia. Ennek az előrebocsátásával egy kicsit vissza szeretnék tekinteni ennek a törvénynek az előtörténetére. 1990 augusztusában, szeptemberében tárgyalta az Országgyűlés az 1990. évi LXX. törvényt, amely a társadalmi szervezetek kezelői jogát megszüntette, és ezeknek a szervezeteknek az állami tulaj don megadott részén ingyenes használati jogot biztosított. Ennek a törvénynek az eredeti előterjesztés szerinti egyik rendelkezése azt tartalmazta, hogy a kérdés végleges rendezéséről szóló törvényjavaslatot a Kormány 1990. október 31ig az Országgyűlés as ztalára leteszi. Egy módosító indítvány ezzel kapcsolatosan beterjesztésre került, amely ezt a határidőt november 30ra kívánta módosítani. Ennek a törvénynek a vitájában a Kormány jelen volt képviselője azt adta elő, hogy a Kormány számára mind a két hatá ridő – tehát akár október 31., akár 1990. november 30. – teljesíthető. Ebből a magabiztos nyilatkozatból az Országgyűlés alaposan következtethetett arra, hogy a Kormánynak kialakult koncepciója és részletes tervei vannak, amelyeket néhány héten belül az Or szággyűlés asztalára le tud tenni. Nos, telt az idő, a határidő elmúlt – november 30át szavazta meg egyébként az Országgyűlés – , azután 1991 februárjában a Kormány arra hivatkozva, hogy a társadalmi szervezetek az ingatlannyilvántartási szemléket nem csat olták be, ezzel megnehezítették a Kormány előkészítő munkáját, nem tudta a törvényt előterjeszteni, és határidőmódosítást kért 1991. június 30ára. Az alkotmányügyi bizottság ezt az indokot nem tartotta eléggé komolynak, és ezt a törvényjavaslatot nem tar totta általános vitára éppen ezért alkalmasnak, ennek ellenére az Országgyűlés ezt az 1991. június 30i határidőt biztosította a Kormány számára, hogy ez a törvény elénk kerüljön. Nos, közeledett ennek az újabb, törvényes határidő elmulasztásának az egyéve s évfordulója, amikor a Kormány a jelenlegi törvényjavaslattal előállt. Én nem azzal kívánok foglalkozni, hogy itt két törvénysértés minden jogkövetkezmény nélkül maradt, hiszen a Kormánynak az ezzel való felelősségét vagy az egyes miniszterek ezzel kapcso latos felelősségét a magyar jogrendben egyelőre semmiféle jogszabály nem szabályozza, a miniszteri felelősségről joghézag tátong a magyar jogban. Nem lenne semmi probléma ezzel a törvénnyel, ha az a magabiztosság, amely a néhány hetes határidő vállalásakor megvolt, együttjárt volna ennek a törvényjavaslatnak a koncepcionális alaposságával, azzal, hogy ezt szinte ujjgyakorlatként az Országgyűlés elé lehet terjeszteni és egy nagyon jó törvényről fogunk határozni. Ebben az összefüggésben ennek a törvénynek val ami nagyon kitűnő, nagyon kiérlelt koncepcióval és részleteivel kellene itt találkoznunk. Valójában erről vane szó? Jelenleg csak három elvi jellegű kérdésről szeretnék beszélni, amely ennek a törvénynek a mostani, nagyon kiérlelt, nagyon sokat várakoztat ott szövegével kapcsolatosan a mai napig felmerült. (18.50) Mindjárt az első kérdés. Rendkívül szimpatikus a törvényjavaslat, hogy hat, mindenki által tisztelt, becsült társadalmi szervezetet kiemel. Ezek: a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, a Hal lássérültek Országos Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete, a Magyar Vöröskereszt és a Máltai
