Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Napirend előtt - PALOTÁS JÁNOS (független) - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (független)
535 (16.10) Most kérem szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés 181 "igen" szavazattal, 46 tartózkodás mellett a javaslat tárgyalására kimondta a sürgősséget . Palotás János független képviselő önálló indítványt nyújtott be a munkaügyi miniszter hatáskörének alkotmányos gyakorlásáról, 6597es számon. Az előterjesztést kézhez kapták képviselőtársaim. Megkérdezem Palotás János képviselőt, kíváne szólni. (Igen.) Tessék! Palotás Jánost illeti a szó. Felszólaló: Palotás János (független) PALOTÁS JÁNOS (független) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! E témában, legalábbis átmenetileg, szeretném utolsó felszólalásomat elmondani… (Zaj, derültség a jobb oldalon.) ELNÖK (S zabad György) : Palotás Jánost illeti a szó! PALOTÁS JÁNOS (független) Köszönöm, Elnök Úr. Hogy miért utolsó és "átmenetileg", úgy gondolom, ezt meg kell indokolnom – és meg is szeretném. Előfordul egy parlamenti demokráciában – meggyőződésem szerint előfo rdulhat – , hogy egy miniszterelnök elveszíti a társadalomban a megfelelő partnerséget, elveszíti a támogatottságot, és időnként a társadalom valóban fontos kérdései helyett presztízskérdéseket hoz a tisztelt Ház elé. Olyan kérdéskört például, mint az által a kinevezett, az általa kinevezni javasolt médiaelnökök felmentése, amennyiben nem váltották be az ő elképzeléseit – bebizonyítani, hogy az ő imagee, az ő tekintélye mindenképpen megköveteli, hogy ha ő egy döntést hoz, annak a döntésnek a társadalmon végi g kell menni. Abban az esetben is, ha ezzel meglehetősen sokan nem értenek egyet, abban az esetben is, ha ezzel a köztársasági elnököt esetleg olyan helyzetbe hozza, hogy kényszeríteni akarja – az Alkotmányra hivatkozva – , hogy saját lelkiismeretével ellen tétesen tegyen. Természetesen nem nagyon szerencsés, ha egy országnak olyan köztársasági elnöke van, aki egy ilyen késztetésnek nem tesz eleget. Mégis előfordul, hogy a Parlamentben ehhez megfelelő eszközöket keres. Én ugyan nem tartottam megfelelő eszközn ek, hogy egy parlamenti országgyűlési határozatot terjesszen be a frakciótöbbséggel, amikor az Alkotmány határozottan elmondja, milyen módszerekkel lehet megkifogásolni egy köztársasági elnöki lépést. Fölsorolja a lépések lehetőségét – és ez a fölsorolás m inden jogrendben azt jelenti, hogy ettől eltérően nem támadható a köztársasági elnök. Mégis megteszi. Ez, gondolom, hibás lépés, és a társadalomban mindenképpen egy időhúzás. (Közbeszólások a jobb oldalról: Tárgyra!) De erre van a parlamenti válasz: egy pa rlamenti demokráciában be lehet mutatni, hogy az alkotmányos jogértelmezés azért egy kicsit nehéz – pláne, ha olyan kormányzati koalíció terjeszti elő, amelyik nem is rendelkezik túl erős, alkotmányos joghoz értő szakembergárdával… (Derültség a jobb oldalo n.) … Bizony, akkor előfordul, hogy a Kormány az eltelt két év alatt csak a bebizonyított esetekben is több mint hatvanszor sértette meg munkájával az Alkotmányt. Ha az Alkotmánybíróság döntéseivel bírná az ügyek kellő számú elbírálását, akkor, ha azt az a rányt, amit az eddigi döntésekből kivetítünk, figyelembe vennénk, akkor minden napra jutott a kormányzati munkában egy alkotmánysértés. Ezek hibás parlamenti időhúzások. Ezek olyan eszközök, amelyekre vannak parlamenti válaszok: be lehet bizonyítani, hogy szembefordítható az a parlamenti eszköz az előterjesztőkkel, amelyet ők fegyverként használtak – tehát visszafelé is elsüthető. Ez mind előfordul egy parlamenti demokráciában: a hiba is, a hibázás, a lassú ügymenet, a témák fontosságának összekeverése. Én úgy gondoltam, hogy ebben van szerepem: erre reagálni kell. Ha a parlamenti eszközökben egy előterjesztő hibázik, be kell mutatni ennek az ellentmondását. Nem vagyok azonban partner már abban a "játékban" – és a játék, bizony, nagyon komoly, a "játék"
