Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - Az ülés bezárása
520 Én a mai napon azt tapasztaltam, hogy egy kormánypárti politikus, ha valamennyire is komolyan veszi magát, egy ilyen nagyságú vitát nem zárhat le másképpen, mint úgy, hogy "az ellenzék sem tudná jobban csinálni". Ez történt több alk alommal, például a tavalyi költségvetési vita is így zárult le, annak ellenére, hogy akkor az ellenzéket egy időben, a többezer módosító javaslat benyújtásáért obstrukcióval is megvádolták. Történetesen ennek a vitának valóban nem az volt a célja, hogy az ellenzék valamifajta alternatív javaslatcsomagot terjesszen elő, mégis több ellenzéki képviselő megtette ezt: a jövőre vonatkozóan megpróbált valamifajta tanácsot adni, és azt hiszem, hogy azok nem voltak olyan tanácsok, amelyeket teljesen figyelmen kívül kellene hagyni, már csak azért sem, hiszen a Kormány előterjesztése is tartalmazott a jövőre vonatkozóan bizonyos iránymutatásokat, például az általam különösen nagy figyelemmel kísért agrárpolitikai rész is tartalmazott ilyeneket a törvényhozásra vonatkoz óan, illetve az agrárpiaci rendtartásra vonatkozóan, amely egyáltalán nem esett egybe a Kormány más dokumentumokban képviselt álláspontjával. Ezen a ponton tehát valamifajta bizonytalanság volt érezhető a Kormány részéről is. Én Szabad György elnök úr érté kelésével értek egyet, aki azt mondta, hogy ez a vita nagyon hasznos volt, hiszen a közönség, amely ma hallgatott minket – a választópolgárok – , megtapasztalhatta, hogy milyen nézeteltérések vannak a kormányzó pártok, illetve az ellenzéki pártok között. Ez mindenképpen hasznos volt, erre érdemes felhívni a figyelmet. De az a magatartás vagy mentalitás – amely leginkább egy kakukkéra emlékeztet, ami, ugye, óránként kijön, és azt mondja: "kakukk, kakukk" – , s ugyanúgy minden vita végén azt mondani, hogy az el lenzéknek nincsen jobb álláspontja, szerintem nem megfelelő hozzáállás és nem is viszi előre a vitákat a jövőben. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Ismét nevet mutat a monitor: Szűrös Mátyás alelnök úr kér – gondolom kétperces – felszólalásra lehet őséget. Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Szűrös Mátyás (MSZP) SZŰRÖS MÁTYÁS, DR. (MSZP) Igen, kétperces – lehet, hogy rövidebb lesz. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Megadom a szót. SZŰRÖS MÁTYÁS, DR. (MSZP) Remélem, talán utolsó felszólalóként kaptam szót. Eg y ügyrendi megjegyzésem lenne. Sajnálkozásomat fejezem ki, hogy az a képviselőcsoport, amely azzal a kezdeményezéssel lépett fel, hogy több időt kell biztosítani a felszólalásokra, a vitára, tulajdonképpen elhagyta a termet – igaz, hogy jelen van egyik jeg yző képviselőjük. Azok iránt nem tudom sajnálkozásomat kifejezni, akik nem igényelték a többi időt: ők úgy gondolták, hogy egy idő után elhagyják a termet. Elmondták a mondanivalójukat, meghallgatták, amit meg akartak hallgatni. Ez a jövőre nézve azért elg ondolkodtató. Egy páran maradtunk, tudniillik, az ülésteremben: van, aki hivatali kötelességből vagy országgyűlési tisztségviselői helyzetéből került ilyen körülmények közé. Ezt csupán a jegyzőkönyv kedvéért akartam elmondani, és tanulságként. Köszönöm szé pen. (Taps.) Az ülés bezárása
