Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
516 Ismét szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a Kormány ennél alaposabban elemezni fogja a mai nap történéseit, az elh angzott mondatokat, és ennek eredményét megfelelő módon nyilvánosságra hozza. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Reflexióra kér és kap lehetőséget Hack Péter képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Hack Pét er (SZDSZ) HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, az ellenzék számára is van bizonyos tanulsága ennek a vitanapnak. Nevezetesen az, hogy a miniszter úr utolsó megjegyzései arról szóltak, hogy nem kapott sok ötle tet arra, hogy a jövőben mit kellene máshogy csinálni. Csakhogy az a vita, ami itt folyt, nem arról szólt, hogy a jövőben mit kellene másként csinálni, hanem az volt a program, amit önök előterjesztettek, hogy a múltban mit csináltak máshogy, és ebben a pi llanatban már az ön felvetései nagyon súlyos csúsztatásokat tartalmaznak, mert azt mondja, hogy bizonyos törvények nem születtek meg, mert más törvények kiszorították. Mi erre azt mondhatjuk, hogy szerintünk ezek a más törvények – és ezt mondtuk is – , péld ául a kárpótlási törvény abban a formában, ahogy első fokon alkotmányellenesen előterjesztették, feleslegesen vette el az időt olyan kérdések megvitatásától, amit meg kellett volna vitatni. Hozzátettük azt is, hogy indokolt lenne – és én ezt elmondtam, de ön úgy látszik elengedte a füle mellett – az egyes tárcák szintjén tárgyszerű vitákat folytatni, mert ugyanaz történik itt is, mint ami – Szabó Tamás hívta fel a figyelmemet erre – a költségvetési vita estéjén. Sok szempontból valóban hasonló, nemcsak az a rcok miatt, bár akkor Szabó Tamás még előttem ült, így az arcát kevésbé láthattam, hanem amiatt is, mert ott is megtörtént, hogy 70 milliárdos költségvetési hiányt végigküszködtünk és a végén kiderült, hogy a valóságban ez a hiány sokszorosan meghaladja. Ö nök győzelmi mámorban ültek aznap este, ennek a győzelmi mámornak a realitásalapja – mára kiderült, ez nem tőlem függ, ezt a Kormány is elismeri – nem volt meg. És egy sor olyan kritika, ami ott a vitában elhangzott, és amire önök ugyanúgy, ahogy most azt mondták, hogy nem hallottak semmit, azok a kritikák az idő tükrében jogosnak bizonyultak. Én csak arra szeretnék utalni, hogy a miniszter úr az általam elmondottak ügyében ugyanazt tette, mint sok más tárca sok más ügyben, hogy elővett néhány adatot és azo kat feldobta közöttünk. Ezek az adatok – meg kell mondani – szakmai vitáknak a tárgyát képezhetnék, hiszen ha az előbb említett példában is, ahol illetlenül közbeszóltam, amiért elnézését kérem, az az adat, hogy az európai átlagban mennyi a bűnözés: az füg g a törvényektől. Magyarországon a legnagyobb arányú növekedések éppen a kis lopásoknál történnek, amelyek a bűnözési statisztikába csak a visszaesők esetén kerülnek be, de az, hogy visszaeső követte el, az pedig csak akkor derül ki, ha tetten érik vagy el fogják az elkövetőt. Ez pedig a meglopott személy vonatkozásában – különösen egy nyugdíjasnál vagy kiskeresetű embernél az a kétezer forintos összeg, ami a szabálysértési értékhatáron belül van – , nagyon komoly veszteséget jelent, miközben a bűnözési stati sztikában ez nem nyilvánul meg. Ezért én arra hívtam fel a figyelmet – és én abban a hiszemben szólaltam fel, hogy konstruktívan – , hogy itt vannak bizonyos körülmények, amikkel közösen kellene tenni valamit, amire azt a választ kaptuk, hogy nem sok minden t hallottak, amit érdemes lenne megfontolni. Ezek alapján kétségessé válik, hogy az ilyen értelmű párbeszédnek vane értelme. Vane értelme annak, hogy az ellenzék ilyen értelmű javaslatokat és észrevételeket tegyen, ugyanis mi komolyan vettük, hogy amit ö nök leírtak, az a beszámoló. Kiderült itt a vita során, hogy nem az a beszámoló, hanem egészen másról folyik a vita. Én szeretném azt nagyon nyomatékosan kérni, hogy az egyes tárcák az Alkotmányban írt kötelességüknek megfelelően számoljanak be az Országgy űlésnek, és akkor folyjon tárgyszerű vita abban a körben, ahol ezekről a kérdésekről tárgyszerű vita folyhat, mert – még egyszer mondom –
