Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
505 A harmadik pedig a közművelődés, ami – különösen a művészeti mozgalmakkal – fenntartja ennek a társadalmi csoportnak az identitástudatát, összetartozását, megadja a saját feleletet az élet különböző nehéz kérdéseire. E három területen igenis voltak ered mények, amelyeknek a bemutatására szót kérek – ha egészen lerövidítve is. Nyilvánvaló, hogy kutatásra és művészetre kijelölni nem lehet embert. Nem lehet kijelölni, hogy te leszel Kodály Zoltán, vagy te leszel Kőrösi Csoma – erre vállalkozni kell, erre elk ötelezett embereket kell találni, ezeknek az útját kell egyengetni. Ezt kell a társadalomnak felvállalnia. A cigány kutatók és a cigányokat kutatók komoly kutatásaikra tudomásom szerint eddig – ha megfelelően jelentkeztek erre – mindig megkapták a támogatá st. Cigány kutatót, a cigány műveltség tényleg komoly ismerőjét, aki ezen dolgozott, még nem riasztottak vagy nem zavartak el, és mindenképpen előnyben részesült, hogyha tudományos támogatásra vagy publikációra pénzt igényelt tudományos társaságoktól vagy a minisztériumtól. Éppen ezért szinte felsorolni is hosszú volna, hogy hol folynak tudományos cigánykutatások, kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetével – ahol sorozatot is adtak ki, nem tudom, hány kötetnél tartanak már – , a Somogy me gyei Múzeumban, Szentendrén, Aszódon, a gyulai, szekszárdi múzeumban, a Janus Pannonius Tudományegyetemen, a Zenetudományi Intézetben, a nyíregyházi művelődési házban és sorolhatnám így tovább. Ezek fejenként többször folyamodtak kutatási segítségért, és e zt lehetőség szerint mindig megadjuk. Nem akarom ide sorolni, mert sokszor közművelődési pályázatra adják be ezeket a kutatási pályázatokat: ebben az esztendőben 60 cigánykutatással vagy cigányközművelődéssel kapcsolatos pályázat kapott forinttámogatást a közművelődési alapból – és ez nem csekély. Ezek a kutatások, ahogy mondom, a publikációig is eljutnak: ma már tetemes publikációkra hivatkozhatunk – és azt is hozzá kell tennem, hogy ezeknek a kutatóknak, sajnos, de szerencsére is, a nagyobbik része még m indig nem cigány. Az lenne a jó, ha ilyeneket kinevelhetnénk, és ha ilyen cigány fiataloknak biztosíthatnánk a továbbtanulását az egyetemen, hogy saját kultúrájukat kövessék. Azt hiszem, erre vonatkozólag is hivatkozhatom arra, hogy megkülönböztetetten és előnyösen bekerülnek az egyetemekre, ha ilyenekre találhatunk. A cigány folklórkutatásra kialakultak a műhelyek. Azt mondta, nincs meg még a cigánykutatások központi intézménye: kár lenne ezeket szétrombolni, mert különböző helyeken, az ország minden terül etén vannak cigánykutatások, ezeket kár lenne megszüntetni azért, hogy lértehozzunk Budapesten egy ilyen kutatóintézetet, hiszen a kutatásokra ott vannak a terepen, ott vannak azok között, akiket kutatniuk kell, és ott kell megkapni a segítséget – és ezt a segítséget, mondom, lehetőség szerint eddig mindig megadtuk. Nem hiszem, hogy komoly kutatásra jelentkezőt elutasítottunk volna. Éppen ezért úgy érzem, hogy ha ez a munka – ez a szervező, egyeztető munka – továbbhalad, akkor az a ciganológiai kutatás, ami már a Janus Pannonius Egyetemen tanszéki csoporthoz jutott el – hónapokig tartott annak a tárgyalása, hogy hogyan és miképpen alakul ki Várnagy Elemér között az a kör, amely már eddig is kutatott, és nagyon sok kutatást tett le, hogyan szerveződik és hogy an kap majd egy nevet, hogy ciganológiai kutatások csoportja vagy tanszéke – szinte a küszöbön áll. (20.50) A cigány nemzetiségi kultúra második pillére az oktatás. Az oktatásról csak annyit, hogy láttuk, hogy megkülönböztetetten próbáljuk külön, ott, ahol a cigányokkal – nemcsak a cigány nyelvű vagy beás nyelvű cigányokkal, hanem egyáltalán a cigányokkal – való foglalkozás, ami külön munkát kíván – és ez kíván, hiszen hátrányos helyzetűek – , ott azt a 15 ezer forintos normatívát plusz megkapják, és a cigán yság etnikai elhelyezkedése, területi elhelyezkedése, nagyon sokszor kis faluban vannak, ahol száz fő alatt van az iskolák lélekszáma, azok külön juttatást kapnak.
