Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TARDOS MÁRTON, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
419 Valamit én még szeretnék azért mon dani, ehhez még hadd tegyek valamit hozzá: lehet, hogy csapás, de hogy kinek, azt nem tudom. Higgyék el énnekem, hogy a kárpótlás még rosszul végrehajtottan se. a csapás nem a parasztságnak szól. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen . Tisztelt Országgyűlés! A miniszter úr felszólalása a Kisgazdapárt idejéből kerül leszámításra. Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak. Ügyrendi kérdésben felszólaló: Tardos Márton (SZDSZ) TARDOS MÁRTON, DR. (SZDSZ) A megállapodásunk értelmében – h a egyáltalában ilyenről lehet beszélni, mert hiszen nem állapodtunk meg, de más nem hangzott el – a kormánypárti és az ellenzéki szónokoknak egymásutánisága következik. Az, hogy ennyi kormánypárti felszólalás van egymás után, elfogadhatatlan. (Zaj. – Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen. Tisztelt Országgyűlés! Ilyen esetben a Házszabály, az ügyrend érvényesül: a miniszterek bármikor soron kívül kaphatnak szót. (Taps a jobb oldalon. – Közbeszólások jobbról: Úgy van!) Most megadom a szót dr. Fodor Gábor… (Trombitás Zoltán: Nincs időkeret, a Házszabály nem ad időkeretet!) … képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége. Kérem. Felszólaló: Dr. Fodor Gábor (FIDESZ) FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tüzes hangulatban folytathatom it t a vitát a Házban. Kedves Képviselőtársaim! Én az oktatásügy és az önkormányzatok kérdéséhez szeretnék a FIDESZfrakció nevében hozzászólni. A FIDESZ többször kifejtette már, hogy az oktatásügy kérdései számára nemcsak azért fontosak, mert tagjainak és sz impatizánsainak egy jelentékeny része fiatal, hanem elsősorban azért, mert az ország jövője szempontjából kulcskérdésnek tekinti az oktatás fejlesztését. Ezért tartjuk különösen sajnálatosnak, hogy a Kormány félidős beszámolójának oktatási fejezete a vártn ál tartalmatlanabb. E fejezet sem veti össze, hogy mit tervezett ezzel a szférával kapcsolatban annak idején a kormányprogram, és hogy azután mit valósítottak meg ezekből a tervekből. Valószínű, hogy ez nem véletlen, hiszen közismert, hogy ezek a tervek ja varészt megvalósíthatatlanok maradtak. De ha már ez így van, helyes lenne, ha a Kormány beszámolna a Parlamentnek azokról a problémákról, amelyek miatt oktatási programjáról le kellett mondania, és felvázolná: mi az, amit mégis teljesíteni tud majd a jövőb en. Azt várnánk, hogy legalább megemlíti beszámolójában azokat a fontos oktatáspolitikai kérdéseket, gondokat, amelyek körül a nyilvánosság előtt is kemény viták zajlanak, amelyeket tehát úgy sem érdemes és nem is lehet tagadniuk a beszámoló készítőinek. S ajnos, a Kormány jelentése sem ezt, sem azt nem teszi – sem a tervek megvalósítatlanul maradásának okairól nem szól, sem a közoktatás, a felsőoktatás és a szakképzés mindenkit foglalkoztató, égető gondjaira nem tesz még célzást sem. Ha nem tudnánk egyébkén t, ha nem tapasztalnánk ezt tanárként, diákként, szülőként, ebből a jelentésből bizony nem derülne ki, hogy mindmáig elmaradt az 1978 óta, tehát mintegy 15 éve érvényes tantervnek konszenzusos megváltoztatása a szülők, tanárok, diákok, érdekvédelmi szervez etek bevonásával. Mindmáig elmaradt a tankönyvek nagy többségének kicserélése, illetve alternatív tankönyveknek a készítése. Nem kezdődött meg a magyar felsőoktatási szerkezet átalakításának aktív ösztönzése. De az olyan, a magyar oktatásügyben megindult, és következményeiben évtizedes károkat okozó súlyos hatású folyamatokról sem értesülnénk, mint hogy gyorsuló ütemben folytatódik az iskolarendszer, az
