Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
376 és hogy milyen népszerűtlen, milyen nehéz út megjárását jelenti, és ennek ódiumát kell vállalnia az első kormánynak, bármely ik lesz az. Ráadásul az egypártrendszerből a demokratikus többpártendszerbe való átmenetre lehetett ugyan példákat találni, csak nem a kommunista rendszerekről való átalakulást tekintve – gondolok Spanyolországra, Portugáliára, Görögországra és annyi más o rszágra, ahol a jobboldali jellegű politikai rendszereket át lehetett alakítani kisebb politikai közjogi munkával, mert a társadalom organikus átalakítására, belső gazdasági struktúrájuknak a magántulajdon rendszerétől való eltérésében nem tudtak addig elj utni, mint az elmúlt évtizedekben a kommunista politikai diktatúrák. A központi tervezésen és központi elosztáson alapuló szocialista gazdaság helyén létrehozandó szociális piacgazdaság megteremtését azonban minden követhető modell nélkül, járatlan úton ne künk kellett megkezdenünk. Ezen a téren a korábbi sémákat sem nem követtük, sem nem fokozhattuk az ország külföldi eladósodását. Fenntartásaink voltak azonban a más államokban alkalmazott gazdasági módszereket, az úgynevezett sokkterápia mellékhatásait ill etően. Politikailag a Kormány, az Országgyűlés áldozatos törvényhozói munkásságának segítségével – ezt hangsúlyozni szeretném, minden kritika ellenére, azért, hogy a magyar társadalom lássa azt, hogy az a sziszifuszi munka, amit az Országgyűlés végez, és a mivel sem önmagunk, sem önök, sem mi a kormányon belül nem vagyunk megelégedve, és igen gyakran a cselekvést korlátozza, mégis ki kell jelenteni, hogy az Országgyűlés ezen a téren szinte rekordot javított. És így, ennek segítségével viszonylag hamar sikerü lt megteremteni a jogállamiság kereteit, az ehhez szükséges intézmények összhangját. A törvényhozás elkerülhetetlenül feszített üteme miatt korántsem voltak ezek a törvények hibátlanok, nyilván a Kormány részéről sem hibátlanok a beterjesztett törvényjavas latok; megmutatták viszont azt a szándékot, hogy a nemzetünk sorsát eldöntő kérdésekben milyen politikát kívánunk folytatni, és távolról sem zárkóztunk el a kompromisszumok keresésétől a jogalkotásokban, amit jól mutatnak a meghozott törvények. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy helyesen mértük fel a világpolitikai helyzet adottságait a kormányra kerüléskor, és a Kormány működése során a folyamatosan átalakuló nemzetközi környezethez is jól tudtunk alkalmazkodni Érdemes ezért egy ilyen mérleg megvon ásánál felidézni, hogy milyen szerepet játszott a Magyar Köztársaság a Varsói Szerződés közös egyetértéssel történő felszámolásában, beleértve azt, hogy időben bejelentettük, ha nem számolódik fel együttesen, mi akkor is kilépünk; és végigjártuk azt a poli tikai utat, ami végül is ahhoz vezetett, hogy a nem szuverén államokból álló és nem önkéntes alapon létrejött Varsói Szerződés, amelyiket 1955ben éppen ennek a térségnek kordában tartására hoztak meg, és amelyiknek feladata volt az is többek között, magya r szempontból, hogy az 1947es párizsi békeszerződést ne kelljen végrehajtani a szovjet csapatok kivonásával együtt. Ez a lépés volt a kétpólusú világrendszer megszűnésének legfontosabb előidézője, és ma ez történeti és diplomáciatörténeti tény, hogy ebben Magyarország nemcsak résztvevő volt, hanem elsődleges kezdeményező és elsődleges kivitelező ennek egész folyamatában. Sikerült elérni, hogy a Magyar Köztársaság területéről 47 év után kivonják a szovjet csapatokat, hogy az ország mindenki számára érzékelh etően visszanyerhesse szuverenitását. Meg voltunk győződve arról, hogy ennek következtében bizonyára az egész térségben olyan politikai, biztonságpolitikai mozgások lesznek, amelyek érinteni fogják azokat a rendszereket, azokat a belső és regionális szerve zeteket is, vagy egyes országokat, amelyek különböző háborúk után mesterségesen jöttek létre, és amelyeknek belső feszítőereje sokkal erősebb, semhogy önállóan az egyes népeket meg tudta volna benne tartani. Mégis a magyar Kormány azt a politikát folytatta , amikor világos volt, hogy ezek az országok nem fognak tudni fennmaradni, és esetleg részekre hullanak, Magyarország be nem avatkozó, visszafogott, a nemzetközi és európai normáknak és a kialakult nemzetközi jogi szabályoknak megfelelő magatartást tanúsít ott, és ezzel biztosította azt, hogy nemzetközi elismertségünk és
