Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - A Magyar Köztársaság 199l. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR TAMÁS (SZDSZ)
369 Képviselőtársaim! Az, hogy a támogatásnak ez a kö zvetett módja, az intézményeknek adott nagymértékű adókedvezmények megszűntek, illetve megváltozott ennek a rendszere, ez önmagában nem katasztrófa, csakhogy igazi ellentételezés nem történt. Tudjuk, hogy az ellentételezést akarta szolgálni – mielőtt állam titkár úr venné a ceruzáját, rögtön mondom, hogy az ellentételezést akarta szolgálni – az, hogy a minisztérium a '91es költségvetésben tervezhetett egy összeget, amely a költségvetési keresztelőben a "kulturális mecenatúra" nevet nyerte el. Ez 440 millió forint volt. Viszont a félmilliárdot is meghaladta, amit a költségvetésbe a nagy kulturális – csak a nagy kulturális – intézmények befizettek. Tehát egyszer 440 millió, és egyszer több mint 500 millió. Ezek után világos, hogy itt szó sincs valamifajta új m ecenatúráról, de még kevésbé emelt támogatásról. Még csak azt se lehet ezek után mondani, hogy "pénz az ablakban", hiszen onnan is eltűnt, tekintve, hogy a tényleges teljesítés a tervezett 440 millió helyett csak 270 millió. Ha most azt vesszük szemügyre, hogy az, amit a költségvetés ad a saját intézményeinek, tehát a támogatás összege hogyan viszonyul ahhoz a működési és árbevételhez, amelyek az illető művelődési ház, könyvtár, múzeum alaptevékenységével, illetve más vállalkozási tevékenységével kapcsolato sak, akkor kiderül, hogy ha a művelődési intézmény összes bevételét 100%nak veszem, az eddig is igen alacsony, 2,7%os működési bevétel – tehát ez az arány, amiben a működési bevétel szerepelt az összes bevételek között, ez eddig is igen alacsony volt – a '91es évben mindössze 1,5%ra zuhant, azaz majdnem a felére. Ebből nagyon fontos következtetés adódik. Az ugyanis, hogy ma már a költségvetési támogatás jelenti a bevétel 60%át. Ez arra figyelmeztet, hogy a lakosságnak egyre kevesebb pénze van a szolgál tatások megfizetésére, és ezzel együtt válik kiszolgáltatottá mind az intézmény, mind a néző, az olvasó, a látogató egy központi ízlésnek. Egy központi ízlés foglya kell hogy legyen, hiszen talán éppen ezért is, akkor és azóta sem tett hathatós lépéseket a kormányzat, hogy növelje az esélyét a fogyasztói szuverenitás, az intézmények autonómiája érvényre jutásának, hogy megteremtse a nézők, a látogatók, a színházba járók, a koncertlátogatók, zenebarátok csoportjainak a csoportok támogatási lehetőségét, a fog yasztók támogatási lehetőségét, az alapítványok kedvezményezését, a programok több forrásból történő, változatos támogatásának pénzügyi és jogi hátterét. Egyre erősebb és egyre kisebb összegű ez a költségvetési függés. Ez a költségvetési függés viszont – h ál' istennek, összegében sajnos, mondjuk – '91ben a Magyar Rádiónál az előző évi 50% helyett csak 37,6%, a Televíziónál pedig a költségvetési támogatás az összes bevétel 15%a helyett mindössze 11%át jelenti. Csak zárójelben mondom, ennyit arról, hogy me nnyiben költségvetési intézmény a Magyar Televízió: 11%ban. Ugyanakkor intő jel, hogy a televíziónál az ár- és díjbevétel visszaesett. És ebből nem arra kell következtetni most, amire a Hankissinkvizíció kormánypárti résztvevői következtettek, hanem arra , hogy a növekedésnek piaci korlátai vannak, és a kereskedelmi televízió elterjedésével ezek még inkább meg fognak jelenni, hacsak az átszervezési tervek, amelyeket éppen Hankiss Elemér szorgalmazott, és minden eszközzel megtámadtatott, tehát ha ezek a str ukturális változások nem történnek meg, akkor vagy a költségvetési támogatást kell csökkenteni, illetve növelni – bocsánat, növelni – , vagy az adásidőt és a műsorkínálatot csökkenteni. Végül a címzett támogatások körében, például a mecenatúrában, a közműve lődési pályázatokban, a műalkotások vásárlásában, a felsőfokú intézmények kulturális rendezvényeinek támogatásában a tervezett egymilliárd helyett csak 800 milliót mutatnak a tényszámok. Én nem állítom azt, hogy ez a támogatás csökken, csak nem látni. Lehe t, hogy csak az történt, hogy a pénzzel a klientúrát szorgalmazó hivatalok közvetlenül rendelkeztek, és ezért tűntek el ezekből a rovatokból. Mindenesetre a következő tény: Az idegen nyelvű lapkiadásra szánt összeg maradványait a Külügyminisztérium kapta. Ennek felhasználásáról sajnos a miniszter úr nem számolt be, ő tudja csak, hogy miért.
