Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - A Magyar Köztársaság 199l. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR TAMÁS (SZDSZ)
367 pedig a központi forrásból közvetlenül finanszírozott művészeti és közművelődési intézményekről, végül pedig a céltámogatásról. Ezek – számomra meglepő módon – egyáltalán nem unalmas kérdések, sőt… Hadd osszam meg önökkel azt az élményemet, amikor bizsergető boldogság fogott el, mikor megtudtam a beszámoló II. kötetének 8 /102. oldalán, hogy a belügyi tárca galuskaszaggatóra 82 ezer forintot költött, és ezzel szemben komoly megtakarítást ért el a burgonyahámozónál, mert ugyan kettő darabot tervezett be, de csak egyet vett, 94 ezer forint értékben. Ezzel szemben nem világos, hogy az önkormányzati kulturális intézmények gazdálkodása hogyan alakult, hiszen a kulturális és sportkiadások nincsenek elválasztva – így a képviselőknek az arányokról semmi információjuk nincsen. Aztán: nem elemezhetők a Belügyminisztérium kulturális in tézményeinek – egyáltalán nem elhanyagolható nagyságú – kiadásai, különös tekintettel arra, ha meggondoljuk, hogy nemsokára a belügyi klubban fogják tartani azt a sajtótájékozatót, amely a szeptember 19ei tüntetés előkészítése, ugyanakkor semmit nem tudun k a gazdálkodásáról – a kulturális gazdálkodásáról, természetesen. Zavarba ejtő az átadott pénzeszközök tartalma. Ezek között vannak olyanok, amelyek ideiglenesek, tehát még abban az évben visszajutottak az átadóhoz – ezek a rejtélyes értékpapírvásárlások – , és vannak olyanok, amelyek az átadónál jelentkező fejlesztést szolgálják, s mégis a központi beruházásoknál jelentkező kiadáshozzájárulás támogatásai, és így hajlamosak arra, hogy kedvező színben tüntessék föl a Kormány erőfeszítéseit: ez olyan így, m intha egy fejlesztést csak a központi kormányzatnak köszönhetnénk. Ebben az úgynevezett "átadott pénzösszegek" kategóriájában 1,3 milliárd forintról van szó, és ez nem csekély összeg: ez az összes, a költségvetésből finanszírozott kulturális intézmény bevé teleinek, illetve kiadásainak majdnem egytizede. Aztán hiányoznak a '90es tényszámok a címzett céltámogatásoknál – például épületrekonstrukciók – , és így elemzésük gyakorlatilag lehetetlen. Mindezt azért említettem, képviselőtársaim, mivel önöknek, nekünk , az Országgyűlésnek egyszerre jogunk és kötelességünk az, hogy a törvény teljesítését ellenőrizzük – így elvárhatjuk, hogy az ellenőrzés lehetőségeit a Kormány biztosítsa számunkra. Azért még így is van bőven mit kiolvasni ezekből az adatokból. Először: a kulturális alap kérdése. Aligha foghatjuk fel másként, mint szándékos csúsztatásnak azt, hogy a beszámoló egyszerűen elködösíti azt a tényt, hogy a központi források egyik felhasználási terepe, a kulturális mecenatúrát szolgáló kulturális alap végveszélyb e került. Miért? Egy adat: A kulturális alap bevételei, amelyek 1990ben – tehát a tárgyévet megelőző évben – még megközelítették a 300 milliót, 1991ben a felére csökkentek. Idén már ez nem fenyegeti a kulturális alapot, hiszen nincs jogi és ennélfogva an yagi bázisa sem. A mecenatúra új rendszere, a Nemzeti Kulturális Alap pedig, úgy tűnik, végképp megfeneklett – és ezzel együtt szertefoszlott a kultúratámogatási döntések mechanizmusának a demokratizálása is. Másodszor: az önkormányzatok kérdése. Még ebből a hiányos adattömegből is megdöbbentő az a felismerés, hogy – miközben tudjuk, az ország kulturális intézményeinek, a múzeumok, könyvtárak, művelődési házak, színházak jelentős hányada az önkormányzatok tulajdonában van, már olyan értelemben, hogy részben tőlük, részben rajtuk keresztül kapják az állami támogatást – ez az állami támogatás az önkormányzati intézmények kiadásainak mindössze egyötöde. Ennek az a következménye, hogy – bár az infláció tavaly, ugye, 35%os volt – az önkormányzati kulturális inté zmények működési kiadásai csak az inflációs ráta felével – tehát 17%kal – nőttek. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a spórolások következtében ebben az évben ennyivel kevesebb előadás, foglalkozás, tárlat, csoport volt a településeken, a kulturális "fogyó kúra" ennyivel húzta összébb a szellemi nadrágszíjat. De az anyag tanulmányozása során az is kiderült, hogy ezekben az intézményekben fejlesztésre – tehát bővítésre vagy korszerűsítésre – 10%kal kevesebbet költöttek, mint a megelőző évben.
