Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember l5. kedd, az őszi ülésszak 5. napja - A Magyar Köztársaság 199l. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁLLAY KRISTÓF (független)
357 A korábban előttem szóló képviselőtársaimhoz hasonlóan magam is pozitívumként értékelem, hogy ez az anyag rendkívüli mélységben és részletességgel számol el az előirányzatok mikénti teljesüléséről. Ezzel kapcsolatban felmerül az az alapvető kérdés, hogy ez a számviteli jellegű elszámolásé a legalkalmasabb eszköz arra, hogy az Országgyűlés kellően tájékozódjék. A jelent és 6 vaskos kötete ugyanis csak igen felületesen szól a részletek összefüggéseiről, és ezeknek a társadalomra gyakorolt hatásáról. Így a sok részlettől korántsem biztos, hogy az anyag olvasója látni tudja az egészet, s annak mozgásirányát. Másképpen fennál l az a veszély, hogy a fától nem lehet látni az erdőt. Bár nem tételezem föl, hogy az előterjesztő szándéka ez lenne, de mégis előfordulhat, hogy az egyes képviselők az őket valamilyen okból közvetlenül érintő költségvetési részhelyzetből tájékozódnak, és megelégszenek azzal az általános értékeléssel, mellyel kapcsolatban néhány hiányosságra kívánom felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Teljesen világos, hogy egy lezárt év elszámolása megváltoztathatatlan tényeket hordoz, azonban a tanulságok haszno síthatók lehetnek a későbbiekben. Ezt az igényt az I. kötet 1. számú mellékleteként jelzett tájékoztató az 1991. évi gazdasági folyamatokról közelíti, de nem elégíti ki. Ebből a néhány kérdésben vitatható, de különben színvonalas összefoglalóból éppen a le gfontosabb, a konkrét kérdések felvetése hiányzik. A bruttó nemzeti termék csökkenése és általános okainak elemzése nem ad választ arra, hogy a gazdaság és a társadalom adott viszonyai között mi lesz a teendő a jövőben, illetve az elmúlt idő szak tevékenysége vajon a kibontakozás felé visz, vagy a gondok további növelését jelenti. Ennek a kérdésnek a megválaszolatlansága rögzíti azt a helyzetet, hogy ennyi a nemzeti termék, ebből ennyi a költségvetés részesedése, és az ezzel szemben álló igény ek költségvetési hiányt fognak a jövőben is jelenteni. Fontos dolog ugyan a takarékos költségvetés, de világosan kell látni, hogy a gazdaság belső egyensúlyát a takarékosság segítheti, de meg nem oldja, az igazi megoldást a társadalmi össztermék összetétel ben is célszerű növelése jelentené. A 1991. évi költségvetési zárszámadás ezekre a kérdésekre, a változás mikéntjére nem ad választ. Az anyagon végigvonul a belső vásárlóerő visszafogott fogyasztási tendenciája, és gyakran hivatkozik a megtakarítások nagy mértékére. E megtakarítások okairól azonban nincs elemzés. Feltehetően a lakosság reáljövedelmének csökkenése idején a megtakarításoknak ez az igen magas szintje inflációs jellegű jövedelmeket takar, vagy a jövedelemelosztás differenciáltsága miatt nem ott jelentkezik, ahol a fogyasztás ezt igényelné. Ahol pedig jelentkezik, ott különböző bizonytalansági tényezők miatt nem kerül befektetésre, míg a magas kamatok majdnem kockázatmentes jövedelmet ígérnek. Ezek a magas kamatok azonban és az ebből eredő jövede lmek inflációs jellege komoly elemzést igényelne. Külön kell szólni arról, hogy a nominálmegtakarítások magas szintjét mint a költségvetésihiányfedezések lehetőségét hangsúlyozzák. Ez ugyanis egyben cáfolja a magas megtakarításról és a hazai kereslet viss zafogottságáról elmondottakat, hiszen a költségvetés hiányának ilyetén finanszírozása keresletet jelent. Ez tehát közelebbi megvilágítást igénylő problémakör lenne. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a költségvetési kiadások által támasztott kereslet nem azon os a termelés által létrehozott kínálattal, a kettő nem esik egybe. Így kellene tehát a belső egyensúly szempontjából néhány kérdést tisztázni. Annak elvi helyeslése mellett, hogy az állami támogatásokat a gazdaság minél szélesebb körében csökkentsük, ez a törekvés nem válhat öncélúvá. Egy ilyen átalakulás idején az állami gazdaságpolitika saját eszközrendszerével is kell hogy támogassa a kibontakozáshoz szükséges gazdasági tevékenységet. A struktúra átalakítása idő- és költségigényes. Azonban ezt az idősza kot az egyébként perspektivikus tevékenységek nem biztos, hogy pusztán saját erőből túlélik. A támogatás elmaradása
