Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - RAFFAY ERNŐ, DR. honvédelmi minisztériumi államtitkár:
2987 4. Miután a megbízást egy, a tenderben részt sem vevő cég nyer te el, hova nyújthatják be kártérítési igényüket a tenderben szabályosan részt vevő cégek? Ez egyébként cégenként 15 és 25 ezer dollár között mozog. Tisztelt Államtitkár Úr! Az 5. kérdésemet viszszavonom mint értelmetlent, szubjektívet és csak indulatkelté sre alkalmasat. Köszönöm. (Taps.) (15.20) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Raffay Ernő honvédelmi minisztériumi államtitkár urat, hogy az interpellációra adja meg a választ. Dr. Raffay Ernő honvédelmi minisztériumi államtitkár válasza RAFFAY ERNŐ, DR. honvédelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön interpellációjában – képviselő úr – négy olyan kérdést tett fel az ötből, amelyek alapvető tárgyi tévedéseken nyugszanak. Az ötödik kérdés gyakorlatilag megválaszolhatatlan, ezt a részt magam sem tartom fontosnak elmondani, tekintsünk el tőle. Lássuk röviden a tényeket! Az 1992. évi költségvetési törvényben a barátidegen felismerőrendszer megvalósítására 1,1 milliárd forintot biztosított az Országgyűlés, amit a Ház minden sarkában ülő képviselő úrnak – aki ezt megszavazta – tisztelettel most is megköszönök. A Honvédelmi Minisztérium az elképzelés felvetésétől kezdve szorosan együttműködött ez ügyben az Országgyűlés honvédelmi bizottságával. C sak ebben az évben június 24én, szeptember 2án és december 2án foglalkozott a bizottság az üggyel, 3. számú albizottsága pedig, amelynek Nagy András képviselő úr is tagja, június 11én, június 16án, június 18án, június 22én és június 23án foglalkozo tt a kérdéssel. Az a lényeg tehát, hogy a honvédelmi bizottság és annak 3. számú albizottsága nagyon sokszor foglalkozott az IFFtender témakörével. Csak megjegyzem, hogy a számos albizottsági ülést többek között az tette szükségessé, hogy Nagy András képv iselő úr aggályait fejezte ki a Honvédelmi Minisztériummal szemben, arra célozva, hogy netán valamely vállalatot előnyben kívánnák részesíteni az üzlet elnyerésénél, aki még önök közül emlékszik az akkor megjelent különböző újságcikkekre. Most pedig képvis elő úr lényegében azt kifogásolja, hogy valamely céget miért nem részesítünk előnyben? Ez a helyzet az ismert viccet juttatja eszembe a nyusziról és az ő sapkájáról, hogy tudniillik, ha van sapkája, pofozzák, ha nincs sapkája, pofozzák, a lényeg az, hogy p ofozni kell valakit vagy valamit. A hatályos jogszabályoknak megfelelően nemzetközi versenypályázatot, tendert írtunk ki a beruházás megvalósítására. A tendereztetés velejárója, természetes része az, hogy a kiíró nem feltétlenül köteles a versenyben részt vevők ajánlatai közül az egyiket vagy a másikat elfogadni. Ennek megfelelően maga a tenderkiírás, összhangban a magyar joggal és a nemzetközi gyakorlattal, tartalmazta, hogy a kiíró nem köteles győztest hirdetni, joga van az összes ajánlat visszautasításár a is. Ezenfelül pedig semmi módon nem tehető felelőssé az ajánlattevők felmerült költségeiért sem. Ezt minden, a tenderen részt vevő cég természetesen tudomásul vette. A képviselő úr ama kérdésére, hogy hová nyújthatják be a pályázók kártérítési igényeiket , a fentiek alapján csak azt válaszolhatom, hogy eséllyel sehová. Megjegyzem, hogy a tenderen részt vett cégek közül a mai napig senki nem jelentkezett nálunk kártérítési igénnyel. Úgy látszik, hogy ezek a cégek pontosan tudják, hogy jogos igényük nem lehe t, a tetemes perköltséget viszont nekik kellene viselniük. Rátérve képviselő úr gondolatmenetének fő vonulatára, határozottan rá kell mutatnom annak alapvetően téves voltára. Szó sincs arról, amit képviselő úr kérdésekbe fogalmazva állít. Szó sincs arról, hogy a meghirdetett nemzetközi versenypályázat ideje alatt egy, a tenderen nem indult céggel
