Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - DÉNES JÁNOS (független)
2982 Interpellációk: ELNÖK (Vörös Vince) : Áttérünk az interpellációk elmondására. Első interpelláló képviselőtársunk Dénes János, független, aki interpellációt nyújott be a minisztereln ökhöz "A kormányzati munka módszere" tárgyában. Átadom a szót Dénes János képviselőtársunknak. Interpelláció: Dénes János (független) – "A kormányzati munka módszere" tárgyában DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr, köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Miniszterel nök Úr! Az 1990. március 25i és április 8i országos választás, mint köztudott, a Magyar Demokrata Fórum győzelmét hozta és koalíciós módon alkalmat adott önnek kormányalakításra. Az Antall – Tölgyessypaktum meghökkentette az MDFet, szimpatizáns táborát, végső soron az egész országot. Miniszterelnök úr, ön a választás révén erős emberré vált. A paktum különleges miniszterelnöki pozíciót eredményezett. Különösen növelte az ön erejét, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői csoportot szinte egy emberként ma ga mögé tudta állítani, a koalíciós partnereket is. Egyszemélyes szempontjai érvényesültek a párttá lett MDFben, csodálatos érzékkel kiválasztott frakcióvezetője, Kónya Imre révén az MDF képviselőcsoportban is. (Derültség, zaj.) Ennek ellenére az előre te ljes bizalmat kapott Kormány megalakulási lassúsága az országban és népében a bizonytalanság érzetét keltette. Mégis várta a kormányzati munka hatékonyságának kialakítását, majd látványos gyorsulását, ható rádiuszának kiterjedését, intenzívitásának hatvány ozását a tavaszi választások reményében. Ez elmaradt! Elmaradt első törvényalkotásunk ellenére is – lásd 1956. forradalom és szabadságharc – , és 1990 őszére nyilvánvalóvá vált, a paktum másik oldalán nincs, és nem is volt semmi garancia. Hiába áldozta ön f el tisztáldozatként Maróti László Ferenc MDFes országgyűlési képviselőt, és került a Parlamentbe cipőkanállal Haraszti Miklós (Derültség.) teljesen értelmetlenné vált az MDF és a Kormány langyos magatartása. (Derültség.) Nyilvánvalóvá vált ez az önkormá nyzati választásokon, amellyel tudatosan megkezdődött a visszarendeződés. A mohóságtól elvakult ellenzék a választási tényeredményeket semmibe véve a nyílt terror eszközéhez nyúlt. (Derültség.) Lásd 1990. október 26 – 28., akadályháború, taxisblokád. 1990. október 29én elmaradt a köztársasági elnök úr által meghirdetett rendkívüli Országgyűlés, mézragacsos moslékként mindent szőnyeg alá söpörtünk. (Derültség.) Azóta önt, miniszterelnök úr és kormányát csupán csak lebegtetik. A lebegtetés érdekében önt mániá kusan egyeduralomra törőnek, antidemokratikusnak, sőt mi több, az egypártrendszer államvezetési technikájának újra megvalósítójaként tüntetik fel, miközben sajtószirénhangok biztosítják, ha kell, önt egyszemélyben is támogatják. Eközben az önt elítélők tel jesen figyelmen kívül hagyják a demokráciát, hiszen a demokrácia első, szinte biblikus tiszteletű közösségi, erkölcsi törvénye a választás, a választási eredmények kötelező tudomásulvétele és tiszteletben tartása. Mit várhat el ön ettől az ellenzéktől, mel y pluralizmust és toleranciát üvölt, miközben mind a mai napig nem volt képes tudomásulvétel szintjén sem tolerálni az 1990es választásokon kifejezett nemzeti és társadalmi akaratot? De mit várhat el ön ettől az ellenzéktől, amikor a Parlament a pártok, a választópolgárok, az ország feje fölött kötött paktumban sem partnernek, még cinkosnak sem felel meg? (Derültség.) Miniszterelnök úr, külön figyelmébe ajánlom 1992. október 19én napirend előtti felszólalásomat "A parlamenti demokrácia a magyarországi Par lamentben" címmel, melyben pártbizottságaikról beszéltem Maczó Ágnes képviselő asszony után szabadon. (Derültség.) Ezen túlmenően 1992 őszén
