Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 15. kedd, az őszi ülésszak 38. napja - A közszolgálati, tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége helyettes frakcióvezetője:
2950 bevezetni, a mezőgazd asági szövetkezeteket és a mezőgazdasági gazdasági társaságok egy részének törvényességi felügyeletét a Cégbíróságtól át akarja rakni egy államigazgatási szervhez, a földművelésügyi hivatalokhoz. Ebben az esetben az egész – úgymond – gazdasági közjogi szis ztémához képest eltérő szabály működhet. Másik esetben a legfontosabb alkotmányos, a legfontosabb közjogi aggály a törvényjavaslat általános vitára is alkalmatlanságával kapcsolatban – úgymond – eltér a közjogi rendszertől. Arra a két érvre hadd reagáljak, és hadd mondjam el a véleményünket, amely két érv most is a leggyakrabban hangzott el, és amely két érv mind a hatpárti tárgyalásokon, mind a médiatörvény vitája kapcsán már a kulturális bizottságban is elhangzott. Az egyik a most hatályos 1990. évi LVII. törvény szavazási arányára való hivatkozás, a 98%ra való hivatkozás. Ezzel kapcsolatban valóban csak utalni szeretnék arra, amit egyrészt Haraszti Miklós, másrészt Gál Zoltán is elmondott. Önmagában ez semmire nem érv. Önmagában nem érv egy három tartózk odással elfogadott törvény a tekintetben, ha ma nagyon sokan úgy ítélik meg a helyzetet, hogy ez a törvény az egyik legfontosabb akadálya a médiahelyzet rendezésének. Éppenséggel nem az az igazság, amit állandóan hangoztatnak kormánypárti oldalon, hogy ma médiatörvény hiányában a kinevezési törvény az egyetlenegy biztos pont, az egyetlenegy olyan biztos pont, amelyik jogi normát jelent, hanem éppenséggel a kinevezési törvény eltérő jogi értelmezése, a kinevezési törvény elfogadása mögötti eltérően értelmeze tt politikai szándékok azok, amelyek magának a médiatörvény konszenzusos tárgyalásának és elfogadásának az akadályául tornyosulnak. (11.10) Nem az a helyzet tehát, hogy ez a biztos pont, nem az a helyzet, hogy ennek a törvénynek a módosítása az amúgy a méd iatörvény hiányában fennálló bizonytalanságot növelné, hanem éppenséggel az a helyzet, hogy ennek a kinevezési törvénynek egy politikai konszenzus alapján történő módosítása, a kinevezési törvény mögé egy újabb politikai konszenzusnak a reputálása az szeri ntünk, ami véleményünk szerint biztos utat nyitna ahhoz, hogy végre a mindegyik fél által – Kormány, kormánypártok és ellenzéki pártok által is – oly régen óhajtott médiatörvényhez, ennek a törvénynek a mihamarabbi elfogadásához vezethetnének. Nem az a hel yzet, hogy ez bármit is lassítana. Ma, úgy ítélem meg, hogy a köztársasági elnök úr törvényjavaslatának az elfogadása jelenti a legközelebbi garanciáját annak, hogy immár legyen valami biztos norma, amelyen keresztül – úgymond – nem félreértelmezhető polit ikai konszenzusok kövezik ki az utat a médiatörvényről szóló megállapodáshoz, hanem egy törvényjavaslatnak az elfogadása. A másik állandó érv, amelyik kettős érv: a kormányzati felelősség a független, közszolgálati média mint állami szervezet működőképessé gével kapcsolatban meglévő kormányzati felelősség, másrészről pedig bármifajta kétharmadosságnak mint a működőképtelenségnek a felvázolása; egy olyan konszenzuskényszerként való emlegetése a kétharmadnak, amely konszenzuskényszer súlyosabb esetekben valami fajta kisebbségi uralmat jelenthetne – ahogy ezt Kónya Imre elmondta, bár ezt igen nehezen tudom értelmezni, hogy mit jelent, mert akkor hihetetlen sok kisebbségi uralom van ma ebben az országban alkotmányosan bebetonozva – , másrészről pedig, még egyszer m ondom: valahogy a működőképtelenséget. Én nagyonnagyon meglepődöm – és feltételezem, bár nem szeretném megelőlegezni, tudom, hogy Tölgyessy Péter jelentkezik, és ő, azt gondolom, ennél alaposabb alkotmányos érveket is fog hangoztatni – , amikor a kormányza ti felelősségnek ilyen teljesen furcsa, valamifajta nem létező jogszabályok által az egész médiaügybe való kormányzati beavatkozás magyarázataként hangoztatják a fennálló – úgymond – alkotmányos kormányzati felelősségnek a kérdését. Valóban van a Kormányna k alkotmányos felelőssége a független közszolgálati médiák működőképességével kapcsolatban. Ez az alkotmányos felelősség abban nyilvánul meg, hogy például a Kormánynak mint előterjesztőnek igen hamar kellett volna orvosolnia azt, hogy ne legyünk abban a – kormánypártok
