Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
2827 (9.40) Olyan javasla tokat fogalmaztunk meg, hogy a felhalmozási kiadások további csökkenésének meg kell állnia infrastruktúrafejlesztő beruházási programok révén; térség- és ágazati válságkezelő programok kialakítását, azok beindítását javasoltuk; javasoltuk a monetáris poli tika leválasztását a költségvetésről, illetve ennek a pénzügyi hátterének a megteremtését, és mindenekelőtt javasoltuk a privatizáció gyorsítását, a keresletet elősegítő pénzalapok létrehozásával, feltöltésével és működtetésével. E javaslatokat bővebben ne m kívánom itt most kifejteni – erre mód volt a vita során. Konkrét módosító indítványaink ez utóbbi, második csoportba tartoztak elsősorban. Így például forrásátcsoportosítás révén 6 milliárd forintos fedezetet állítottunk az egyébként üresen lebegő kisvál lalkozói garanciaalap mögé. Talán tudják képviselőtársaim, hogy a költségvetési törvény azt mondta, hogy majd a privatizációs bevételekből megteremtik a fedezetet, a privatizációs bevételekkel rendelkező Vagyonpolitikai Irányelvek pedig említést sem tett e rről az alapról: tehát volt egy szabadon lebegő nem értelmiség, hanem kisvállalkozói garanciaalap, amelynek a fedezetét átcsoportosításokkal igyekeztünk megteremteni. Jelentősen bővíteni javasoltuk az aktív foglalkoztatáspolitikát, a munkahelyteremtést szo lgáló foglalkoztatási, illetve a területfejlesztési alapokat; és a mezőgazdasági átalakítási és újjáépítési alapot is közel kétszeresére kívántuk növelni. Most már, a szavazások első fordulójának lezárása után nem kevés keserűséggel állapíthatjuk meg, hogy mindebből csupán a foglalkoztatási alap részbeni növelése valósult meg – nem utolsósorban nyilván azért, mert ezt az igényt, ezt a javaslatot az Érdekegyeztető Tanács is megerősítette. Míg a most említett javaslatainkat a kormánytöbbség önfejűsége tette h idegre, addig az első csoportban összefoglalt elképzeléseink az államháztartás reformjáról többségükben lefordíthatatlanok a benyújtott költségvetés logikájára. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a hagyományos költségvetési tételekkel nemigen volt mit kezdeni: egy vadonatúj költségvetést és adótörvényeket kellett volna benyújtani. Ezért ebben a körben, ebben a csoportban a módosító javaslataink arra korlátozódtak, hogy a párhuzamosságokat, a pazarlásokat próbáljuk mérsékelni: olyan intézményi kiadásokat próbáltunk szűkíteni, visszafogni, amelyek egyrészt pazarlást jelentenek a jelenlegi rendszer logikáján belül is, másrészt pedig forrásokat teremthettek az előbbiekben említett gazdaságélénkítő és vállalkozássegítő programjaink számára. Ehhez a szerkezeth ez illeszkedően, ebben az államháztartási reformkörben tulajdonképpen csak két, igazán lényeges javaslatot tettünk. Az első: mindenekelőtt az önkormányzatok szabad rendelkezésű forrásait kívántuk bővíteni az szja helyben maradó részének megemelésével. Itt idézőjelben mondom ezt, hogy "megemelés", hiszen tudjuk, hogy idén még 5050%ban osztozkodott a Kormány és a helyi önkormányzat ezen a bevételen, és az általunk javasolt 40%os önkormányzati részesedés csak a Kormány javaslatában szereplő 30%hoz képest l enne emelés, az idei valósághoz képest már ez is drasztikus csökkentést jelent. Mindenesetre javaslatunk – párosulva az önkormányzati szjarészesedés legkisebb garantált összegének emelésére vonatkozó indítványunkkal – mintegy 18 milliárd forintos többletf orrást biztosított volna a helyi önkormányzatok számára, lehetővé téve az intézmények, óvodák, iskolák, orvosi rendelők működésének biztosítása mellett az új, elsősorban szociálpolitikai feladatok ellátását is. Talán mondanom sem kell, hogy ez a javaslatun k sem talált értő fülekre, pedig a javaslatok benyújtását az önkormányzatokkal folytatott hosszas egyeztető tárgyalások előzték meg, ahol még arra is gondot fordítottunk, hogy a népszerű, ám egy komoly vitában kevésbé védhető "Ki tud nagyobbat mondani? Ki tud többet kérni?" című népi játékba ne szálljunk be – ehelyett egy reális számításokon nyugvó és a forrásfedezetet is felmutató javaslatot alakítsunk ki.
