Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 9. szerda, az őszi ülésszak 36. napja - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
2822 már elmondtuk, hogy egyetlenegy olyan támogatott csoport van a költségvetésben, amelynek az 1992es tervezethez képest jelentősen nőttek az 1993ra tervezett támogatásai, nevezetesen az egyházak, amelyek tervezhetően 53%kal kapnak többet 1993ban, mint 1992ben. Az Országgyűlés ezeket a támogatási kereteket a módosítások után még 2,6 milliárd forint tal növelte, úgymint 1,1 milliárdról 3 milliárd forintra emelte fel az egyházi ingatlanok visszaadásának költségeit, és további 400 millió forintot szavazott meg elkülönítve az egyházak oktatási intézményeinek karbantartására, bővítésére, felújítására. Saj nálattal vettük tudomásul, hogy az állami oktatási intézmények felújítását vagy karbantartását a Kormány közel sem tartotta ennyire fontosnak. És itt csak zárójelben jegyezném meg, hogy továbbra sem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy az a 400 millió forintos keret, amely az egyházak közszolgálati tevékenységére van félretéve, valójában milyen célt szolgál. Tisztelt Ház! Természetesen, amikor a költségvetés módosításait átnézzük, akkor mindenképpen beszélnünk kell arról a 3634 milliárdos csomagról, am i az Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott megállapodások után került be a Ház elé. A kiadási oldal és a bevételi oldal két jelentősebb tétele ebből a szempontból egyrészt a magánerős lakásépítések támogatásának 7 milliárdos csökkentése, valamint a privatizá ciós bevételek húsz milliárd forinttal történt megemelése. Az adótörvények elfogadása, valamint a költségvetési törvényjavaslat eddigi szavazásai után joggal állapíthatjuk meg, hogy 1993ban is csökkenni fognak feltehetően a lakásépítések számai. Ez egy fo lyamatos tendencia 1989 óta, és ehhez a tendenciához most két új elemet kell kapcsolnunk, egyik ezeknek az állami támogatásoknak a csökkentése. Említettem már az előbb az önkormányzatok lakásgazdálkodási tevékenységének egymilliárd forinttal való csökkenté sét. Ehhez jön a magánerős lakásépítések 7 milliárd forintos támogatása, plusz ehhez még vegyék hozzá, tisztelt képviselőtársaim az áfatörvény módosításával megszavazott módosítást, ami egy 25%os terhet fog jelenteni mindenféle lakásépítés számára. Nos, én úgy gondolom, hogy az a csökkenés, ami három év alatt közel egynegyedére ejtette vissza ezeket a lakásépítkezéseket, 1993ban is folytatódni fog. Feltehetően, vagy várhatóan 1992 végére – közelítő számot mondok – 1989ben épült 55 ezer lakás, 1992 végéi g épülni fog körülbelül 15 ezer várhatóan. Ez mindenképpen egy csökkenést jelez, ami azt jelenti, hogy 1993ban sem lesz a lakásépítésekre gond. Annál több gond lesz azonban várhatóan, és van jelenleg is a privatizációs folyamattal. Ezt jelzik az Országgyű lés számára a sokasodó, privatizációs kérdéseket taglaló interpellációk, amelyek sorában tegnap Szabó Tamás miniszter úrnak sikerült egy olyan rekordot felállítania, amit nehéz lesz mostanában majd alulmúlni bárkinek is. Emlékezhetnek rá képviselőtársaim, hogy tegnap Szabó Tamás miniszter úrnak egy interpellációra adott válaszát 22 – írd és mondd, 22 – képviselő fogadta el. Ez a rekord az Országgyűlés történetében, azt hiszem, mindenképpen negatív csúcsnak fog számítani. Csak a nagyságrendek hozzávető össze hasonlítása végett említem meg, hogy az MDFfrakcióban közel 160 képviselő ül, ehhez képest a 22 igen szavazat, amely egy kivétellel valamennyi az MDFfrakcióból jött, egy bizalmi szavazásnak is értékelhető véleményem szerint, egyrészt a miniszter úr szemé lyével kapcsolatban, másrészt pedig a jelenleg is zajló privatizációs folyamattal kapcsolatban. (9.20) Én úgy vélem tehát, hogy továbbra is hiú ábránd az, ha a privatizációs bevételeket ilyen mértékben növelni kívánjuk, vagy növelni akarjuk. Ezzel a többle tbevétellel szerintem igazából nem lehet számolni. Ezzel csak arra kívántam utalni, hogy az ÉTmegállapodások, az ÉTcsomag ellentételezését a Kormánynak igazából nem sikerült megtalálnia, hiszen sem a privatizációs bevételek növelése, sem a garanciafedeze t irreális csökkentése vagy a szolidaritási alap megkurtítása nem nevezhető véleményünk szerint reális elgondolásnak. Ezek az intézkedések csak a hiány burkolt formáinak növelését jelentik. Ugyanazt a hiábavaló próbálkozást véleményünk szerint, mint 1992b en, vagyis az idén.
