Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 7. hétfő, az őszi ülésszak 34. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOCSENDA ANTAL (FKgP)
2700 megvalósítani, melyek egyrészt az expo területén létesítendő tartós és ideiglenes beruházások, másfelől pedig országszerte hazánk nemzetközi infrastrukturális kapcsolati rendszerét emeli magasabb színvonalra. Meggyorsítva ezzel az országos és helyi infrastrukturális hálózatok és szolgáltatások fejlesztését. A világkiállítás hatása ugyanis nemcsak Budapestre, hanem az egész országra kiterjed. E feladatok teljesíthetősége alapelvként követeli meg, hogy a világkiállítás előkészítésében a kormányzati, az önkormányzati és a világkiállítás kivitelezéséért felelős szervezetek között a lehető legszorosabb együttműködés ala kuljon ki. Rendkívül fontos, hogy az expo megvalósítása valóban nemzeti üggyé váljon, nemzeti vállalkozás legyen. Súlyos és megoldásra váró problémának tartjuk, hogy a Kormány és a fővárosi önkormányzat eltérően közelíti meg a világkiállítás előkészítéséne k, megvalósításának sok fontos mozzanatát. Az expo csak akkor lehet össznemzeti vállalkozás, ha szervezésében, lebonyolításában nem a kirekesztés, hanem a társadalom különböző rétegeinek alkotóerői is érvényesülnek. Ehhez viszont félre kell tenni a politik ai hovatartozás kérdését, és itt e Ház falai között összefogásunkkal kell példát mutatnunk, hogy a világkiállítás valóban a mi ügyünk, valóban mindannyian azt szeretnénk, ha az expo méltóképpen reprezentálná a magyarságot, a nemzet életképességét igazolná, hogy képesek vagyunk az Európához való csatlakozásra. Be kell bizonyítani a világnak, hogy Magyarország mind gazdaságilag, mind politikailag stabil, bizonyítsuk be, hogy nemcsak pusztába kiáltott szó mindaz, ami terveinkben szerepel, amit hangoztatunk, és ennek a bizonyításnak ad kiváló lehetőséget a világkiállítás. (18.20) Természetesen ahhoz, hogy mindezt elérhessük, komoly áldozatokat kell hoznunk – és ennek egyik formája a költségvetési hozzájárulás. Tudomásul kell vennünk, hogy egyelőre á llami feladat a szükséges források biztosítása. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a világkiállítás megrendezését állami garanciavállalás mellett át kell helyezni vállalkozási alapokra – több okból is. Tehermentesíteni kell a legnagyobb mértékben a költségvetést – ennek indokaira, azt hiszem, nem kell külön kitérnem. Már ma sem látszik biztosítottnak, hogy az állam 1996ig folyamatosan, az igényeknek megfelelően tudja biztosítani a szükséges forrásokat. A világkiállítás javára jótékonysági alapon tör ténő befizetéseknek – akár a lakosság, akár a vállalkozói szféra részéről – a mai terhek mellett nem sok esélye van. Végül, de nem utolsósorban, mind a hazai, mind a külföldi vállalkozók, befektetők lehetnek azok, akik a szükséges beruházásokat, fejlesztés eket – a rendelkezésükre álló tőke nagyságánál, tehetségüknél, rugalmasságuknál fogva – meg tudják valósítani. Ez utóbbihoz természetesen esélyegyenlőséget kell biztosítani a hazai és külföldi vállalkozók számára, és olyan politikát, olyan eszköztárat kial akítani – gondolok itt többek között a koncesszióra – , amely vonzó a befektetők részére, amely garantálja a szükséges fejlesztések, beruházások megfelelő színvonalú megvalósítását, és garanciát ad az expo utáni utóhasznosításra is. Remélem, hogy ezzel a mó dszerrel, ha nem is az összes terhet, de a terhek zömét le lehet venni az állami költségvetés válláról. Addig is, amíg ez megvalósul, szükség van a világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapra. Utalni szeretnék az expo alapvető célján túl azokr a a járulékos előnyökre is, mint például a műszaki színvonal emelkedése, az infrastrukturális fejlődés, nagy volumenű információcsere, kapcsolatteremtés; az ország megismerésén keresztül megalapozhatjuk a turistaforgalom hosszú távú, dinamikus fejlődését – és még sorolhatnám. Az expo a magyar gazdaság és társadalom szinte minden szféráját érinti – az eredmény arányos lesz a befektetett előkészítési és szervezési munka minőségével. Kérdés többek között az is, hogy a Világkiállítási Tanács és a Programiroda k épes lesze e cél érdekében a magyar társadalom erőit mozgósítani.
