Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 7. hétfő, az őszi ülésszak 34. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
2698 Mi változatlanul azon a véleményen vagyunk, hogy egy addicionális erőforrásbevonásra, üzleti vállalkozásra épülő, és minimális, a világkiállításról szóló törvényben itt a Parlamentben elhatározott, '90es áron 17 milliárdos költségvetési tehervállalással együtt járó, jól előkészített expo hasznos az országnak. Ezt meg kell rendezni, ezt érdemes megrendezni. De egy olyan expót, amelynek a finanszírozása nagyrészt vagy majdnem kizárólag az államháztartás ismert erőforrásaira, illetve garanciavállalására épül, valószínűleg már az eredeti, világkiállításról szóló törvényjavaslat szellemétől is eltérőnek kell ítélnünk. (18.10) Az aggá lyaink pedig nem megalapozatlanok, nem egyszerűen az itt beterjesztett törvényjavaslat hiányosságai – amelyekről majd szeretnék szólni részletesen is – utalnak erre, és támasztják alá ezt az aggodalmat, hanem az azóta megjelent nyilatkozatok is, amelyek ar ra a finanszírozási tervre épülnek, amelyeket ugyan a Parlament nem ismert meg, de amelynek a tartalmát azért az elmúlt héten megkezdett vita utáni nyilatkozatokból volt alkalmunk megismerni, és amelynek röviden az a lényege, hogy a tervezett öszszes finan szírozási fedezetnek mindössze egyetlen eleme van, amely nem államháztartási pénz, ez pedig az expo belépőjegyeiből származó bevétel. Ezenkívül van az állami tulajdon értékesítéséből származó bevétel, de azt éppúgy olyannak kell tekintenünk, hiszen az álla mi vagyon része, mintha az az államháztartás szerves alkotórésze lenne. Sajnos, egy árva szó nincs, egyetlen tétel nincs, amely valódi addicionális erőforrásbevonásra, akár külföldi, akár hazai tőkebefektetésre utalna. Az aggályt valójában ez jelenti. S a kkor nézzük meg egy kicsit részletesebben, most már a benyújtott törvénytervezet alapján. Mekkora lesz az államháztartás terhe a világkiállítás finanszírozásában? Valóban csak az a 17 milliárdos költségvetési előirányzat, amit itt jóváhagytunk? Nem, tiszte lt Ház, mert ha igaz az, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel, akkor a 17 milliárdon kívül még az alap bevételeit képezi a költségvetésből nagyrészt finanszírozott alapokból elnyert támogatás – és mint tudjuk, ebben a pillanatban több mint 30 alap működ ik nagyrészt költségvetési támogatásból – , az úgynevezett fejezetek támogatása és hozzájárulása, nem tudni, hogy ez hol fedi át a 17 milliárdot, és hol van azon kívül; költségvetési szervek önálló hozzájárulása, amely ugyanúgy része a költségvetésnek, önko rmányzatok hozzájárulása, amelyből nyilvánvalóan az oroszlánrészt a főváros jelenti. Meg kellene pontosan mondani, hogyha ezek az erőforrások együtt vannak és összeadódnak, akkor valójában mennyi az államháztartás tehervállalása ahhoz képest, amit itt a Pa rlament jóváhagyott. Ha ezek után is azt lehet bizonyítani – de érdemlegesen és nem érzelmi alapon, meg reméljük és jó lenne – , hogy itt valójában egy üzleti alapon készülő expo szervezéséhez szükséges finanszírozási konstrukcióról van szó, nem pedig arról , hogy valójában ez adott garanciát a BIE számára is, és ezért fogadta a BIE olyan lelkesen ezt az előkészítést, mert hiszen a BIE számára mi a legkényelmesebb? Az, hogyha minden finanszírozási feltételt az állam garantál. Ebben semmi labilitás nincs. A BI E persze, hogy örül egy ilyenfajta garanciavállalásnak, csakhogy a Parlamentben nem ezt fogadtuk el annak idején. További kérdések, tisztelt Ház. Egy árva szó nincs arról, hogyha a világkiállítási alaphoz óriási felhatalmazással hitelt vesz igénybe a főbiz tos – vagy 10 millió forint felett pénzügyminiszteri ellenjegyzéssel – , ki vállalja a hitelekért a garanciát? Nyilvánvalóan az állami költségvetés. Mi lesz, hogyha kötvényt bocsátanak ki a világkiállítási alap finanszírozásához, ami elkerülhetetlen? A kötv énykibocsátás garanciáját ki vállalja? Üzleti konzorcium, külföldi befektető? Nem, az államháztartás fogja vállalni. Ezekre a kérdésekre nem lehet nem válaszolni akkor, amikor arról beszélünk, hogy istenigazából a finanszírozás feltételei mennyiben megtere mtettek, megteremthetőke? Egy árva szó nincs az alapban a koncessziós díjakról és a koncessziót elnyerők befektetéseiről. Hová fog ez a pénz kerülni?
