Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 7. hétfő, az őszi ülésszak 34. napja - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
2685 szerint, az új finanszírozási rendnek megfelelő bontásban megállapítani, és erről az útmutató kézhezvételét követő 30 napon belül az Ealap kezelőjét írásban értesíteni." Ebben a törvényjavaslatban olyan keretszabályt határozunk meg, amelynek a tartalmát maga a törvény szövege csak majd valamikor a jövő év első negyedében próbálja meghatározni és rendezni. Ismét kizárólag jogpolitikai szempontból elfogadhatatlannak tartok egy olyan jogszabályt, amelynek fontos tartalmi elemeit – a jogszabályon kívül – egy későbbi időpontban lehet csak tisztázni. Ilyen példákat so rra tudnék ebből a jogszabályból idézni, ez csak egy kiragadott példa volt, de egyszerűen elképzelhetetlennek tartom ezt. Külön fel kell hívnom az Országgyűlés figyelmét arra, hogy mindezen jogpolitikai, jogalkotástechnikai anomáliák mögött egy sokkal súl yosabb probléma is meghúzódik. És ez az, ami a törvényjavaslattal szemben a legsúlyosabb észrevételeket támaszthatja. Nevezetesen arra gondolok, hogy az egész társadalombiztosítás finanszírozása egy olyan kölcsönfelvétellel oldható csak meg, amelyet ugyan az állam fog szavatolni, pontosabban állami garanciát kell ehhez a finanszírozáshoz vállalni, de valójában ezek a források teljesen bizonytalanok. Egy olyan hitelfelvételi kényszerbe került bele a társadalombiztosítás, amelynek a garanciáját a Kormánynak, végső soron ennek az Országgyűlésnek kell vállalnia. Felhívom az igen tisztelt képviselőtársaim és az Országgyűlés figyelmét arra, hogy itt nagy viták folytak ebben a Házban, itt ebben a teremben, az itt jelen lévő képviselőkkel együtt a költségvetés hiány ának a finanszírozási megoldásairól. A költségvetés hiányának nagyságrendileg és a társadalombiztosítás méreteihez mérten legalább ekkora hiánya van a társadalombiztosításnak jelenleg is. Ennek a finanszírozása állami szavatosság mellett hitelből, kölcsönb ől kell, hogy történjék. (16.40) Egy rendkívül súlyos belső ellentmondása az elénk terjesztett törvényjavaslatnak, hogy ennek a hitelnek, ennek az állami garanciának a letörlesztéséhez semmiféle garancia nincs ebben a törvényjavaslatban, tulajdonképpen ez ráterhelődik az állami költségvetésre, és így akarvaakaratlanul, amikor a Ház ezt a törvényjavaslatot fogja megszavazni, akkor egyben olyan költségvetési terheket fog megszavazni, amelyeket végső soron az államnak kell fedeznie. A költségvetés előterjeszt ésekor fölmerült az a kifogás, hogy egy bizonyos költségvetési hiányon túl elfogadhatatlan, nemcsak nemzetközi fórumok szempontjából, és nem is ezt tartanám a legfontosabbnak: az Országgyűlés szempontjából is elfogadhatatlan a költségvetés. Fölteszem a kér dést: egy ekkora fedezethiány mellett hogyan és miért tudja majd elfogadni a társadalombiztosítás költségvetését az Országgyűlés? A kérdés látszólag kizárólag pénzügyi, financiális és bizonyos mértékig államháztartási, államköltségvetési kérdés – valójában azonban ennél többről van szó. Igazából a nyugdíjasoknak és a beteg embereknek az ellátásáról, a róluk való állami gondoskodásról és a szociális hálónak erről a részéről van szó. Nem tartom megnyugtatónak – kifejezetten aggályosnak tartom – , hogy olyan sú lyos kérdésekről, mint a nyugdíjak inflációkövetése, ilyen, pénzügyileg, financiálisan nagyon lazán és nagyon felületesen megalapozott körülmények között kell döntenünk. A Kereszténydemokrata Néppárt fölvállalta a választásokon azt, hogy a legszegényebb ré tegeknek, a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeinek az érdekeit fogja védeni – amit nagyon kevesen védenek ebben az országban. És ebből a szempontból tartom rendkívül aggályosnak a törvényjavaslatnak ezt a bizonytalanságát, ezt a pénzügyi alátámasztatl anságát, és meg kell mondanom önöknek, hogy nagyon nagy aggodalmaim vannak ennek a törvényjavaslatnak a szociális, társadalmi következményeit illetőleg. A napokban olvastam a társadalombiztosítási főigazgató nyilatkozatát az újságban, hogy az eredetileg sz ándékoltnál csak kisebb mértékben tudják a nyugdíjak követni az inflációt, mert ez a törvény nem biztosít rá kellő fedezetet. Ilyen körülmények között én csak azt tudom javasolni az Országgyűlésnek, hogy nagyon alaposan, nagyon
