Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 7. hétfő, az őszi ülésszak 34. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
2672 ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hét keddjén a Létminimum Alatt Élők Társasága bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez a Parlament feloszlatására. Az ezt követő időszakban a parlamenti pártoktól és képviselőktől is meglehetősen ellentmondásos nyilatkozatok jelentek meg; és látván azt a zűrzavart, ami ez ügyben kibontakozott, úgy gondolta a FIDESZ, hogy szükséges az állásp ontját leszögeznie. És miután ez a sajtóban sajnos nem kapott helyet, ezért indokoltnak tartottuk, hogy napirend előtt röviden összefoglaljuk a véleményünket ebben az ügyben itt, a tisztelt Ház előtt. Az érveink, amik ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatosak , két csoportba sorolhatók. Az érvek egy része jogi természetű, a másik része pedig politikai. Lássuk először a jogi érveket. Nem értünk egyet a kezdeményezéssel, és nem értünk egyet azzal, hogy alkotmányos eszközzel, ilyen alkotmányos eszközzel, népszavaz ással a Parlament feloszlatását lehetne kérni. Miért nem? Azért, mert ha valaki figyelmesen elolvassa a népszavazási törvényt, és annak nemcsak egyes passzusaira figyel, hanem a szövegére, a szóhasználatára és a preambulumára, akkor annak számára világosan kiderül, hogy a népszavazási törvényt nem erre alkották meg, nem erre alkotta meg az előző Országgyűlés. Konkrét ügyek eldöntéséről van szó, még akkor is, hogyha meghatározza a népszavazási törvény azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek népszavazásra nem bocsáthatók. Nagyon szűk körben határozza meg ezt a kört az igaz, és nagyon szűk körben nevesíti ezeket a kérdéseket, azonban nyilvánvaló, hogy ezen a körön kívül is bőségesen vannak olyan kérdések, amelyek népszavazásra nem bocsáthatók. Hogy csak egy péld át mondjak, nem bocsátható népszavazásra az – megítélésem szerint – , hogy megszüntethetőe valamelyik alkotmányos intézmény, uram bocsá' megszüntethetőe például az Alkotmánybíróság. Ilyen kérdést, azt hiszem, alkotmányosan feltenni népszavazásra nem lehet ne. A jogi érvek második csoportja az Alkotmányhoz kötődik. Nagyon sokan, akik ez ügyben véleményt mondtak, csak a népszavazási törvényt idézték, és elfelejtették az Alkotmány rendelkezéseit is megnézni, illetve idézni. Márpedig – én azt hiszem – az Alkotm ány rendelkezései ez ügyben meglehetősen világosak. Világosak abból a szempontból, hogy az Alkotmány 28. §a meghatározza a Parlament mandátuma megszűnésének eseteit. Ez három esetben fordulhat elő. A legtipikusabb, amikor a parlamenti ciklusidő lejár, teh át letelik a négyéves ciklusidő; a második, amikor a Parlament feloszlatja önmagát; a harmadik – ez ugye két esetben fordulhat elő – , amikor a köztársasági elnök feloszlathatja a Parlamentet. Az Alkotmány semmilyen pozitív rendelkezést nem tartalmaz arra v onatkozóan, hogy népszavazással a Parlamentet fel lehetne oszlatni. És végül van egy harmadik jogi érv, ami tulajdonképpen közvetett bizonyíték arra, amit mondok, ez a választójogi törvénynek a korábbi módosítása, hiszen a választójogi törvény korábbi módo sításakor az egyéni képviselők visszahívását megszüntette a törvényalkotó, és tulajdonképpen, ha ez az intézmény így működne, ahogy itt a kezdeményezők szándéka ezt megfogalmazza, akkor ez nem jelentene mást, mint a Parlament kollektív visszahívását. Márpe dig ez a korábbi törvényalkotásokkal ellentétes. Ez a harmadik jogi érv tulajdonképpen átvezet a politikai érvek, a második nagy érvcsoport kategóriájába. Miért nem szerencsés politikai szempontból ez a kezdeményezés, és miért viselnek felelősséget azok, a kik ezt a kezdeményezést a parlamenti pártok és a politikusok közül támogatják? Részint azért – de talán ez az érveknek a leggyengébbike – , mert ez a megoldás NyugatEurópában nem ismeretes. Ilyen módon megkérdőjelezni a Parlament mandátumát nem lehet, nem szokás. Talán sokkal súlyosabb és fontosabb érv, hogyha ez a lehetőség biztosított lenne, akkor egy romló életszínvonalú, egy gazdasági recesszióban lévő országban soha, sehol, semmikor nem lehetne a folyamatos kormányzás feltételeit biztosítani. Az is bi ztos, hogy ez egy állandóan bizonytalankodó, a népszerűtlen intézkedéseket elodázó kormányt juttatna hatalomra, miközben a kisebbségben maradók folyamatosan kétségbe vonhatnák a Kormány legitimitását és a választói többség akaratát. Az is bizonyos, hogy eg y ilyen rendelkezés – és ha ez a precedens általánossá válna és rögzülne a
