Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 2. szerda, az őszi ülésszak 33. napja - Borisz Jelcinnek, az Orosz Köztársaság elnökének a Szovjetunió 1956. évi magyarországi beavatkozásával kapcsolatos állásfoglalásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2643 terjesztik be, mint ahogy az 1956os Emlékéremnek a törvényjavaslatát is 120 képviselő terjesztette b e a Parlament valamennyi padsorából. Azt hiszem, ez igazi össznemzeti ügy, de örülök neki, és azt hiszem, hogy új fejezet kezdődhet Oroszország és Magyarország kapcsolatainak a történetében. Emelt fővel foghatunk kezet – mint ahogy ez meg is történt itt Bo risz Jelcin látogatásakor. Rendkívül nagy jelentőségű, hogy ezzel a hatalmas országgal, amely ugyanott van, mint 10 éve, 100 éve vagy 1000 éve, s mi is ugyanott vagyunk. Nekünk szükségünk van egymásra, és próbáljuk az elmúlt évtizedek keserveinek az emlege tése helyett megkeresni azokat a pozitívumokat, amelyekre építhetünk. Például nagyon gyakorlatiasan gondolkodva: óriási kapcsolatrendszerünk épült ki Moszkvával és az orosz vállalatokkal, orosz gazdasággal – hasznosítsuk ezt. Most már ezt tiszta szívvel me gtehetjük. A másik gondolat: valóban nagy szükség van történelmi igazságtételre. Úgy gondolom, hogy a múltunknak a megvizsgálása, amelyhez többek között Borisz Jelcin is hozzájárult, hogy néhány értékes dokumentumot a rendelkezésünkre bocsátott – megvizsgá ljuk a múltunkat és levonjuk abból a tanulságokat. A cél az, hogy a nemzet, a társadalom tanuljon a múltjából, mert azzal értékesebbekké válunk, azzal nemesedünk. Nem az a lényege, hogy rámutogassunk másokra és bűnbakokat keressünk, hanem az, hogy a saját múltunkat nézzük meg. Az a cél, hogy mi legyünk jobbak, ez a társadalom, ez, amelyben élünk, ez, amely annyi sérelmet szenvedett, ez, amelynek oly sok baja van, de amelynek azért nagyon sok értékes tulajdonsága is van. Nemesítsük meg önmagunkat, hogy valód i történelmi igazságtétellel foglalkozunk. Még egyszer: örömmel üdvözlöm ezt a határozati javaslatot, és ajánlom a tisztelt Háznak elfogadásra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Tóth Sándor a Kereszt énydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Tóth Sándor (KDNP) TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A múlt században Kölcsey Ferenc mondotta, hogy ez a nép – a magyarságra utalva – mindig a szabadsága felé küzdött, de mindig a köz részvétele nélkül. Vagyis mindig voltak kiválóságok a magyar nép történelmében, és most már mondhatom: minden európai nép történelmében, amely szabadságért, a demokráciáért harcolva és küzdve mindig számíthatott legalább száz igazra. Mostanában valakivel találkoztam , azt mondta nekem: könnyű nektek reformról beszélni és olyan nagyságokra utalni, mint a múlt században Deák vagy Széchenyi, azokra az emberekre, akik egy periklészi korban éltek. S akkor úgy csöndesen elgondolkodtam, hogy Kölcsey miért került arra a sorsr a, ahová került, Deáknak miért kellett visszavonulnia, Széchenyi miért végezte ott, ahol végezte, és csöndesen arra is gondoltam, hogy a testvérnépek körében itt, Magyarország körül hány ilyen periklészi korra lehet utalni, amikor igaz, hogy ott volt a szá z igaz, de szemben velük ott állt a százezer perzsa és ott áll most is. Örömmel kell fogadnunk, amikor egy ilyen javaslat megszületett, mert hiszen egy olyan személyt üdvözöl, köszönt és ismer el, aki ebben a nehéz időben a száz igazak közé besorolódva azé rt a demokráciáért és szabadságért harcol és küzd, amiért mi is itt, Magyarországon megpróbálunk mindent megtenni. (11.10) S hogy Borisz Jelcin megtette azt a gesztust, hogy bocsánatot kért, egy olyan politikus személyt kell köszöntenünk benne, aki meri vá llalni azt, ami annyira hiányzik ma egész Európából, a politikai etikát. És ez a politikai etika garantálhatja a testvérkéznyújtást, az összefogást Európában és a
