Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
2620 A felhasználási célokkal kapcsolatban sajnos, el kell mondanom, hogy megváltoztatva az egy évvel ezelőtti véleményün ket, szintén lecsatlakozunk a Kuncze Gábor által elmondott gondolatokhoz – nem ismétlem meg az idő előrehaladására való tekintettel. Egészen másról van szó. Más feltételekre van szükség, itt a világkiállítás közvetlen környezetének a finanszírozására vanna k elképzelések, de hogy mi lesz Budapesttel és mi lesz az országgal, amiről annak idején nagyon sokat beszéltek, ebből az anyagból nem látszik. Mi is be fogunk adni módosító javaslatokat az anyaghoz, a módosító javaslataink javítást fognak célozni, de nagy on kicsi esélyét látom annak, hogy egy olyan megoldásra kerüljön sor, amit a végén támogatni tudnánk az eltelt egy év és a be nem tartott ígéretek miatt. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Jávor Károly képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Jávor Károly (MDF) JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Megmondom őszintén, hogy miközben a költségvetési bizottságra vártam, és csöndesen bóbiskoltam a helyemen, a világkiállításra természetesen felébredtem. (Közbeszólások.) Néhány szóval szeretnék arra rávilágítani, milyen helyzetben vannak most az országgyűlési képviselők akkor, amikor a világkiállítással kapcsolatos alapról és egyáltalán a világkiállítással kapcsolatos bármilyen kérdésről újból döntést kell hoznunk. Sikeresen elhitették nagyon sok emberrel és nagyon sok képviselővel is, hogy azért, mert általában a világkiállítás jó dolog, azért, mert általában egy világkiállítás vállalkozást serkentő, az egyben azt is jelenti, hogy ez a magyar világkiállítá s is, ez az így előkészített és így megrendezendő világkiállítás is feltétlenül ugyanilyen sikerekkel fog kecsegtetni. Nos, a lelkesedés mámorában ezeknek az embereknek nem volt fülük a hallásra. Ezt el tudom fogadni, ez egy emberi dolog. Most azonban talá n elmúlt már az a mámor, és egy kicsikét oda tudunk figyelni, és tudunk gondolkozni. Kuncze Gábor beszélt arról, hogy Gyurkó János és jómagam is hozzászóltunk ezekhez a kérdésekhez annak idején, nem elsősorban környezetvédelmi szempontból, környezetvédelmi szempontból is, de ami ennél sokkal lényegesebb kérdés, az a területfejlesztési kérdés, az a városszerkezeti kérdés, az, ami a jelenleg elfogadott változat szerint egészen más vonalra terelte ezt a projektet. Ahelyett, hogy több száz milliárdos, valóban v állalkozói, önkormányzati tulajdonon keresztül megjelenő haszna lenne ennek a világkiállításnak, most egy olyan vonatra szálltunk fel, amelyik egyre több és több pénzt követel a költségvetéstől, tőlünk, az országtól. Futunk a felelősségünk, a döntésünk és a pénzünk után. Szeretném elismételni, amit én ugyan egyszer már elmondtam, de természetesen erre sem figyelt fel senki. Az Országgyűlés úgy döntött a világkiállításról, hogy nem tudta, miről dönt. (Közbeszólások balról, köztük Hodosán Róza: Így van!) 1991 . december 5én döntött az Országgyűlés és a világkiállítási programiroda, élén Baráth Etelével, aki természetesen bármikor bármilyen anyagot hiányoltunk, hogy nincs meg, tehát nincs döntési helyzet, azt mondta, dehogynem, ott van nála, menjünk és nézzük m eg. Kuncze Gábor elmondta, hogy ezek az anyagok milyenek. Vagyis magyarul: folyamatosan hazudoztak nekünk. Nos, december 2án, három nappal az Országgyűlés döntése előtt két példányban vagy három példányban angol nyelven küldte el a Programiroda az első ol yan anyagot a Világkiállításokat Szervező Irodának, amelyik valóban válasz volt a BIE pályázati felhívására és kiírására, amelyik valóban területi alternatívákat tartalmazott a világkiállítással kapcsolatban. Vagyis magyarul: tartalmazta annak infrastruktu rális, területfelhasználási és egyéb vonatkozásait, tehát a költségvonatkozásait, tehát a választási lehetőségeket, tehát egy döntési helyzetet.
