Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
2618 Tudomásom szerint a Világkiállítási Tanács szeptemberben elfogadta azt a bizonyos felsorolást, hogy mit akarnak a 17 milliárd forintból megvalósítani. Hozzáteszem, hogy már ez sem azonos a törvényalkotó szándékával, mert ebben is szerepelnek kerítésen belüli tételek is. De végül is ebben egyetértés volt a fővárossal. Céls zerű lenne ezt a listát mégiscsak egy mellékletként rögzíteni a törvény mellett, hogy később ezen már ne kelljen vitatkozni. Továbbhaladva a törvényjavaslaton, javaslatot tesz az államháztartási törvény megváltoztatására is, ezzel olyan jogosítványokat adv a a főbiztosnak, amelyeket nem lenne célszerű megadni. Mi javasolni fogjuk, hogy ez a rendelkezés maradjon el. Ez arra hatalmazná fel a főbiztost, szemben az államháztartási törvény előírásaival, hogy zártkörű versenytárgyalásokat hirdessen, sőt versenytár gyalások nélkül adjon ki megbízásokat. Úgy gondoljuk, hogy nem lenne szerencsés, ha már a kezére adunk egy embernek 51 milliárd forintot 1990. évi áron, ami majd összességében valószínűleg a 100 milliárd forintot is meg fogja haladni, és ebben egy ember dö ntésére bízunk mindent: akkor nem lenne szerencsés – nem feltételezve semmit, félre ne értsék képviselőtársaim, erről az egy emberről, de nem lenne szerencsés – , hogyha még annak a jogát is a kezébe tennénk, hogy a különféle munkákat – idézőjelben mondom t ermészetesen – "szabadon osztogassa". Én úgy gondolom, hogy legalább a törvénynek megfelelően a miniszter döntési és ezáltal ellenőrzési jogát fenn kellene tartani az ügyekben. Hozzáteszem persze, hogy én ezzel se vagyok elégedett, de hát ez egy más kérdés . A javaslatainkat elmondtam, ezekkel kapcsolatban módosító indítványokat fogunk benyújtani. Én kérem az államtitkár urat, hogy amennyiben lehetséges, még a vita során tájékoztatásul nyújtsa be a Kormány a finanszírozási modellt a képviselők részére, és há t nem most, hanem a jövő évben, de mindenképpen kezdeményezni fogom a költségvetési bizottság ülésén, hogy tárgyalja meg ezt a finanszírozási modellt, a költségvetési bizottság tekintse át, hogy vajon jelente többletterheket a költségvetés számára a világ kiállítás megrendezése, és ebből vonjon le következtetéseket, és arról tájékoztassa a Házat. Hát körülbelül ilyen feltételek mellett gondoltuk volna benyújtani ezt a törvényjavaslatot, ami számunkra ebben a formában semmiképpen nem fogadható el, és ezért m ódosító indítványokat fogunk benyújtani. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Pál László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Pál László (MSZP) PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy többszörösen hátrányos helyzetben érzem magam Kuncze Gábor után. (Derültség a bal oldalon.) Elsősorban nagyon sok mindent meg kéne ismételnem abból, amit elmondott, és ezt nem szeretném elkövetni, másodsorban nem tudom oly an jól elmondani, mint ahogy ő el tudta mondani, harmadsorban 20 perccel később kezdek hozzá, mint ő, és negyedszer: egy évvel ezelőtt a Szocialista Párt frakciója a Parlamentben támogatta a világkiállításról szóló törvényt. (Derültség.) És ez okoz különös en hátrányos helyzetet a számunkra, hiszen most szeretném bejelenteni, hogy az egy év tapasztalatai alapján (Közbeszólás a bal oldalon: Pálfordulás!) pálfordulással, köszönöm szépen (Derültség.) megtörtént a pálfordulás, az egy év tapasztalatai alapján; a z elvégzett munka alapján, az erről szerzett ismereteink alapján, és a benyújtott, az alapról szóló törvényjavaslat alapján mi nem tudjuk tovább támogatni ezt a világkiállítást. (Taps a bal oldalon.) Talán emlékeznek rá, hogy egy évvel ezelőtt mi elmondtu k, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még úgy érezzük, hogy van esély, hogy ez a világkiállítás olyan módon, amiről önök beszéltek, megvalósuljon. Akkor is elmondtuk, hogy remeg a kezünk, már nem vagyunk biztosak benne, hogy elég az idő, de talán m ég elég. Eltelt egy év, és azt hiszem, hogy igazában a világkiállítási munkák még meg sem kezdődtek. Most már biztosan tudjuk, hogy nem elég az idő.
