Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
2530 Tiszt elt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben több interpellációs kérdés is megfogalmazódott koalíciós képviselőktől is, ellenzéktől is, függetlenektől is privatizációs ügyekben. Úgy vettem észre, hogy az elmúlt héten ennek kapcsán bizonyos feszült ha ngulat is alakult ki. Nehogy félreértsék szándékaimat, ezért előrebocsátanám, hogy a mai időkben én úgy tartom, hogy legfontosabb a higgadt belátás, a testi épség és a szerénység megőrzése, és ezért én azt szeretném, ha ebben a hangnemben szólnánk erről a kérdésről. Az alapvető problémát abban látom, hogy a privatizáció olyan mértékű tulajdonmozgást indított el a kárpótlással és más folyamatokkal együtt, amire valóban a történelemben nagyon ritkán van példa, és az országgyűlési képviselőkben is egyre jobban nő az aggodalom, hogy ezek a folyamatok merre is tartanak, szeretnének ebbe belelátni. Azt gondolom, nemcsak a következő választásokon, hanem – ha úgy tetszik – unokáink előtt is el kell majd azzal számolnunk, hogy mit is tettünk azzal a vagyonnal, ami az elmúlt rendszerből ránk maradt. (Seszták László: Amit hagytatok!) A másik, amit előre szeretnék bocsátani, hogy az élelmiszeripar jövője kapcsán nemcsak arról van szó, hogy a kétszázezer foglalkoztatottnak – amiből ma már 40 ezer munkanélküli – mi lesz a sorsa. Az élelmiszeripar kapcsán arról is szó van, hogy milyen viszonyban áll ez majd a termeléssel, hiszen megfelelő élelmiszeripar nélkül a termelők hiába kapják vissza a tulajdonukat; ugyanígy a kereskedelem nem megfelelő privatizációja esetén egy terme léssel szembeni rendszer jöhet létre. Az elmúlt két évben kettészakadt a magyar élelmiszeripar. Az elsődleges feldolgozást végző cégek jelentős része – hús, konzerv, baromfi – padlóra került. A másodlagos feldolgozást végző vállalatok, főként a jövedékipar ok többségükben talpon maradtak. Az ő esetükben viszont elenyészett a vertikális integráció lehetősége és többnyire a termelői tőkebevonásé is. Ezzel együtt a kárpótlási jegyek bevonásának lehetősége is, hiszen többségük szinte száz százalékosan külföldi k ézbe került, nemcsak a növényolajipar, más ágak is. Az elmúlt évben a privatizációs bevételeknek csaknem fele az élelmiszeriparból származott. Nem igen tudunk viszont arról, hogy mennyi jutott vissza ebből az agrárszféra fejlesztésébe. Egészen biztos, hogy a legutóbbi időkig, legalábbis az idén nyárig a privatizáció ügye túlságosan alárendelődött a szűk költségvetési bevételi szempontoknak. Ebben vannak új tendenciák már azóta is, amióta az interpellációmat benyújtottam, erre majd esetleg a viszonválaszban, miniszter úr válaszában ki lehet térni. Hivatalos nyilatkozatok szóltak mostanában arról is, hogy a megmaradt élelmiszeripari cégeket már másként fogják privatizálni. Ebben jobban számíthatnak a belső beruházók, termelők, a dolgozók, menedzserek és mások is arra, hogy tulajdonhoz juthatnak. Nekik viszont az az aggodalmuk, hogy itt magát a csődeljárást fogják privatizálni. Tulajdonképpen a válság okairól is sokat beszéltünk mostanában, de még mindig nem tárultak fel azok az okok, hogy miért zuhant akkorát ez a két ágazat, az élelmiszeripar is, közte 1991ben, hogy miért csavarodott ki olyan nagymértékben az agrárolló. Az okok további taglalása helyett rátérnék lassan a kérdésekre. Azt kívánom még megjegyezni, hogy az állam közben úgy indította be a csődeljá rásokat – sokáig előkelő idegenként viselkedve ebben az ágazatban – , mintha már kész piacgazdaságról beszélhetnénk. A kérdéseim: milyen elképzelései vannak a kormányzatnak ezen öngerjesztő folyamatok megállítására, az állami szerepvállalás milyen eszközeiv el kíván a kormányzat beavatkozni a csődfolyamatokba, mennyire bízza a történéseket az úgynevezett spontán piaci viszonyokra? (15.00) (Az elnök csenget.) A kérdéseknél tartok már, Elnök Úr. Vane átfogó elképzelés arról, hogy milyen finanszírozási koncepci ó keretében lehetne visszajuttatni az ágazatba az onnan kivitt milliárdok egy részét, túl azon, amit azóta már a
