Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. december 1. kedd, az őszi ülésszak 32. napja - Kérdések: - BALOGH GÁBOR (független) - ELNÖK (Vörös Vince): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
2526 Kérdés: Balogh Gábor (független) – a miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszterhez – "Adósságból is megárt a so (k) " címmel BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Képviselőtá rsaim! Miniszterelnök Úr! Miniszter Úr! Interpellálni akkor szokás, ha nagyobb horderejű vagy bizalmi kérdést akar az interpelláló felvetni, esetleg olyan labdát feladni, amelyet le lehet csapni. Amit kérdezni szeretnék, a nagyobb horderejű problémák köréb e tartozik, hiszen egyes vélekedések szerint e Kormány működése alatt az adósságállomány körülbelül 25%kal nőtt. (Közbeszólások a jobb oldalról: Micsoda?!) Tekintettel az állami és a társadalombiztosítási költségvetési törvényekre, ú gy gondolom, nincs idő kivárni a sor végét, ezért teszem fel kérdésként. Kérdéseim a következők: 1. Tervezie a Kormány, hogy önálló parlamenti napirendi pontként megvitassuk az adósságállományt, a belső és külső adósság, az eladósodás problémakörét? 2. Mi lyen intézkedéseket kíván tenni a Kormány – addig is, amíg ez a problémakör napirendre nem kerül – a költségvetési és az államháztartási hiány mérséklésére. Kérem a miniszter úr válaszát. (Taps a függetlenek soraiból.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérd ésre dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter úr válaszol. Dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter válasza KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az adósságállomány problémakörének – legalábbis a belföldi államadósság kérdésének – az Országgyűlés elé hozatalában nem a Kormány kívánsága, óhaja a döntő: az önök előtt fekvő, már elég alaposan kivesézett 1993. évi költségvetési törvényjavaslat – amelynek szavazása most folyik – ugyanis a kiegészítő kötet szerinti 78. § (b) bekezdésében felkéri a Kormányt, hogy 1993. április 30áig a pénzpiaci viszonyok alakulása alapján tegyen javaslatot arra, hogy a belföldi államadósság Magyar Nemzeti Bankkal szemben 1990. december 31én fennállt kamatozó részének mekkora hányadát indokolt állami értékpapírrá átalakítani. Ugyanezen törvényhely a) pontja a külföldi bruttó adósság csökkenése esetére szab feladatot a nem kamatozó, a forintleértékelésből felhalmozódott jegybanki államadósság értékpapírosításáról. E feladatok nem oldhatók meg a belföldi államadósság és annak terhei 1993. évi, de közép- és hosszú távú áttekintése nélkül sem. Nem nélkülözhető ennek keretében az államháztartás legnagyobb hitelezőjével, a Magyar Nemzeti Bankkal való finanszírozási kapcsolatainak értékelése sem, főleg a jegybank nyereségalakulásának a figyelembevételével. Alapvetően tehát a válaszom a képviselő úr kérdésére: igen. Ugyanakkor – ahogy ezt a kormány nevében már többször kifejtettem – , a kül- és belföldi államadósság kezelését sokan azonosítják, illetőleg feleslegesen fetisizálják, és önmagában is megoldandónak vélik. Ezzel kapcsolatban ismét hadd utaljak arra, hogy: Bár a kül- és belföldi államadósság felhalmozódásának időszaka egybeesik, s nagyságrendjük is hasonló, nem függvényszerű a kapcsolat – ahogy a zt az elmúlt egykét év tapasztalatai is igazolták – a külföldi, illetőleg a belföldi államadósság alakulása, terhei és azok kezelése között. Másodszor: szükségképpen a belső államadósság költségvetési terheit az érvényes szerződések szerinti és a jövőben esedékes finanszírozási műveletekből adódó törlesztési kiadások mellett döntő részben a kamatkiadások határozzák meg. Az utóbbiak irányzata szerencsére az infláció alakulásától függően alakul ugyan, de hát lefelé megy – tehát ez egy kedvező jel. A belföldi államadósság terheinek kezelése csak a költségvetési és a privatizációs politika egészébe beillesztve képzelhető el, ugyanis nehezen képzelhető el az – ami folyik egyébként – , hogy
