Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
2266 Most képzeljék el ebben az egészségügyben, mi után megmértem a vérnyomását, még írok egy áfás számlát, utána meghallgatom a szívét, írok egy másikat. Tehát a tételes elszámolás, ami tényleg a legigazságosabb, most még nem bevezethető, de a fejkvóta szerinti finanszírozás átnőhet fokozatosan ebbe, hog yha extravizsgálatokat végez az orvos, azért majd külön extraszámlás elszámolás lehet, tehát nyitott a rendszer. A tételes elszámolásnak van még egy hátránya, az, hogy arra ösztönzi az egészségügyet, hogy minél több dolgot csináljon azzal az egy beteggel, mert annál több pénzt kap érte. Tudom, hogy hallgatnak a televízióban, és tudom, hogy kollégák rossz néven veszik tőlem, ha ilyet mondok, de nem hiszem, hogy Amerikában más a nők méhe, mint Franciaországban, mégis kétszer annyi méheltávolítást végeznek oda át, mint ideát, egyszerűen azért, mert másként számolnak el. Tehát van egy ilyen túlmedikalizálásra, túlkezelésre való mozgósító ereje, ami ráadásul nem hiszem, hogy biztos jó a betegnek. Azt tudom, hogy nagyon sokba kerül. Tehát a tételes elszámolást nem lehet csak egy megfelelő számítógépes informatikai előkészítés után, nagyon szűk helyen, majd a rendelőintézeteknél bevezetni. (12.40) A fejkvóta – éppen egyszerűsége miatt – már bevezetésre került a háziorvosi felnőtt és gyerek járóbetegellátásban. Persz e, hogy zökkenőkkel, persze, hogy nehezen! 40 év alatt leszokott az orvos arról, hogy e szerint dolgozzék. Neki olyan mindegy volt, mert ugyanannyi volt a fizetése. De 1520 évbe került Ausztriában, míg ez a rendszer beérett, és nyilván az osztrák polgárok fegyelmezettségét is és az osztrák slamposságot is beleszámítva, ha ez 56 év alatt nálunk sikerül, akkor talán nem éltünk hiába, illetve nem áldoztuk fel hiába a betegeinkkel való közvetlen foglalkozás sikerélményét azért a gyönyörűségért, hogy most neke m a tévében kell elmagyarázni azt, amit eddig nem mondtunk el a betegeknek, hogy miről is van szó. A harmadik módszer – nagyon hosszú, csúnya neve van, de talán egyszer ki tudom mondani – a normatívdiagnóziscsoportos finanszírozási rendszer. Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy azt mondom, van egyfajta betegség, például vakbélgyulladás, amit műtéttel meg lehet oldani, és ezért kap egy fix összeget az egészségügy. Ha 30 ezer forint lesz – nem ennyi, de nem tudom, mennyi – jövő júliustól, mondjuk, egy vakbélgyul ladás megoldásának az ára, ennyit kap a kórház akkor is, ha három nap után a beteg veszi a kis motyóját, és vidáman, hálásan hazamegy. De akkor is csak 30 ezer lesz, ha elgennyed a fonal, újra kell operálni, szepszist kap, és a végén, fél év múlva még bonc olni is kell. Akkor is csak 30 ezret kap a kórház érte. Tehát nyilván abban lesz érdekelt, hogy a háromnapos megoldást válassza. Tehát ez a teljesítményarányos finanszírozásnak a normatív diagnóziscsoportos formája. Nyilvánvaló, hogy ezt a kórházakban lehe t bevezetni majd. Tehát ezeknek a finanszírozási rendszereknek a filozófiáját, technikáját röviden elmondva, miért erről az oldalról közelítettük meg az egészségügyi reformot? Azért, mert kiderült, hogy az orvostársadalom, az egészségügyi társadalom – hála Istennek – nagyon nagy önvédelmi reflexekkel rendelkező, meglehetősen összetartó testület. Ezért egyszerűen képes volt a szakma elszabotálni a maga önvédelmi módszereivel, amikor arról hozták a rendeleteket – én olvastam ilyeneket, mert minden héten jött kettő – , amiben elrendelték, hogy legyen hatékonyabb, legyen jobb, hogy ne szociális célokra, ne krónikus célokra és a többi, használják az ágyaikat. Ez nem megy, hogy megint rendeletekkel és újra rendeletekkel hassunk. Ezért kellett a finanszírozáshoz nyú lni először. Tehát érdekeltté tenni az orvost, az egészségügyet abban, hogy a beteg érdekeit tekintse elsősorban. A beteg érdeke pedig megint nem törvényben, rendeletben – bár abban is – jelenik meg, hanem oly módon, hogyha ő nem akar valakit választani, e gyszerűen nem őt választja, hanem elmegy más kórházba, más rendelőbe, más orvoshoz, és ezzel tudja érvényesíteni a jogait. A legszebb, a lisszaboni chartát betehetem a majdani egészségügyi törvénybe! Biztos bele is teszszük. A legszebb betegjogokat meghird ethetem ebben a Házban, ha a
