Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
2239 összeilleszthető, ez ellentétes azzal a megfogalmazással, ami – még egyszer mondom – alanyi jogosultságot teremt pályázat esetén az önkormányzatok számá ra. A két szabályozás egyszerre nem érvényesülhet, mert egymást üti, tehát vagy föl kell adni az ebben az új törvényjavaslatban elképzelt szabályozási módszert, vagy – de ehhez persze kétharmados konszenzusnak kellene kialakulni – változtatni kellene a cél támogatási alanyi jogosultság önkormányzati törvényben leírt szabályozásán. A fontos – bár talán nem a legsúlyosabb – kifogások közé sorolható része a törvényjavaslattal kapcsolatos véleményünknek az a 4. § (2) bekezdésében szereplő kitétel, miszerint egyf ajta fajlagos költségmeghatározási rendszer keretében történik meg majd 1995től a címzett és céltámogatási finanszírozás. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyezni, eléggé pontatlan és zavaró, gyakorlatilag ellentmondásos az, hogy tulajdonképpen 1995ben hogyan is történik ennek a céltámogatási rendszernek a működtetése. Mert egyrészről azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy ez majd három évig érvényesül, '93ban, '94ben és '95ben, más szakaszában pedig azt mondja, hogy '95ben pedig már nem ez, hane m ez a fajlagos költségrendszer által meghatározott támogatás fog érvényesülni. Ez egy ellentmondás, de ezt könnyen ki lehet javítani. Amit ezzel a fajlagos költségmeghatározással kapcsolatban mégis el kell mondani, az az, hogy egy ilyen kísérletre már vol t példa. 1977ben már volt erre, illetve egy ehhez hasonló kísérletre példa, amely akkor kudarcot vallott. Persze nem biztos, hogy minden kísérlet, ami egyszer kudarcot vallott, egy újabb próbálkozásnál ismét kudarcot vall. Mégis jól át kellene gondolni, h ogy érdemese ennek még egyszer nekifutni. Ezt Kulin képviselőtársam is mondta. Nagyon nehezen határozhatók meg olyan fajlagos költségkategóriák, amelyek egy normális támogatási rendszer működtetésére alkalmasak. Amit én mindenféleképpen el szeretnék monda ni, az a következő. A törvényjavaslat nagyon sok pontján egészen furcsa ellentmondás van a normaszövegtervezet és az indoklás között. Ha az ember előbb az indoklást olvasná el, akkor nagyon bizakodó lenne, és azt mondaná, hogy hála isten, ebből az indoklá sból egy nagyon jó törvényszöveget lehetne megalkotni. Ehhez képest, amikor az ember elolvassa a törvényszöveget, akkor először nem hiszi el, hogy az indoklás ugyanarra a paragrafusra vonatkozik, majd pedig azt kell látnia, hogy sok esetben teljesen ellent éte az indoklásnak az, ami tulajdonképpen a törvénytervezetben benne van, vagy fordítva, az indoklás nem az, ami a törvényszövegben benne van. Hadd említsek egy példát, ami ezt talán a legjobban mutatja. Amennyiben több települési önkormányzat együtt hajt végre céltámogatás által támogatott fejlesztést, akkor 10 %pontnyival nagyobb költségvetési támogatásra jogosulna. Ez oly módon van megfogalmazva az indoklásban, hogy világos, amenynyiben – mondjuk – egy szennyvíztisztító beruházásra vállalkoznak, s egyed ül teszi ezt egy önkormányzat, akkor 55%nyi saját forráshoz 50%nyi központi támogatást kap, ha többen teszik, akkor az 50%nyi központi támogatás mértéke 60%ra változik – mondja az indoklás. Ehhez képest a törvényszöveg úgy fogalmaz, hogy nem teszi egyé rtelművé, hogy itt most gyakorlatilag miről is van szó. A törvényszöveg pontosan azt mondja, a települési önkormányzatok közös beruházása esetén a céltámogatás a törvényben meghatározott mérték 10%kal emelt összege. Ez lehet 50% esetén 55% is, mert a mért ék az 50%, ennek a 10%a 5%, ez lehet 55% is, mint ahogy lehet 10 százalékpontnyival emelt mértéke, ez 60%. Ami most persze – megint mondom – talán sokak számára jogászkodó megfogalmazás. De félek – mondjuk – , hogy ilyen szűkös költségvetések idején pénzüg yminisztériumi tisztségviselők az 55%os értelmezést fogják inkább elfogadni, amennyiben nem pontosítódik ez a szöveg. Erre mindenféleképpen szükség van. Két dologra, illetve – elnézést kérek, tévedtem – három dologra szeretnék még utalni. Az első dolog, a mit mindenképpen meg szeretnék említeni, az a mellékletnek a kérdése. Nem hiszem, hogy – különösen egy ilyen hosszabbra nyúlt felszólalás kapcsán – még hosszan kellene azt taglalni, hogy mit támogatunk a mellékletben pályázható célok közül, mi az, amit plu szként még oda szeretnénk bevenni.
