Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 24. kedd, az őszi ülésszak 29. napja - A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
2237 objektív helyzetből adódóan van érdekellentét a mindenkori központi kormányzatok és a mindenkori önkormányzatok között. Teljesen világos ez a helyzet. Természe tesen egy bölcs kormányzat és a kompromisszumkész önkormányzatok ennek az objektív érdekellentétnek a minél jobb, tárgyalásos úton és a kölcsönös engedmények útján történő rendezésére törekednek. Magyarországon is nyilvánvaló tény, hogy nem valamifajta súl yosan kifogásolható politikai hátsó szándék csak az, amelyik az önkormányzatokkormányzat érdekellentétben megnyilvánul, hanem az a nyilvánvaló politikai helyzet, amely – még egyszer mondom – valamennyi működő demokráciában tetten érhető. Ehhez képest azon ban Magyarországon, sajnos, társul vagy "gazdagodik" – és ezt a "gazdagodik" kifejezést most mindenféleképpen súlyosan idézőjelbe tenném – egészen másfajta és szerintünk eléggé el nem ítélhető, alapvetően politikai érdekkonfliktusokkal a központi kormányza t és a helyi önkormányzatok viszonya. Méghozzá azzal a politikai érdekkonfliktussal, amelyiknek a gyökere gyakorlatilag az 1990es önkormányzati választás volt. Lényegtelen, hogy ezen az 1990es önkormányzati választáson ki győzött, vagy ki szenvedett vere séget, mert nehezen, statisztikai adatokkal nagyon nehezen igazolható akár egyik, akár másik állítás, mert nagyon sokfajta statisztikát lehet ugyebár felállítani és sokfajtaképpen lehet hazudni, ahogy ezt a bölcs közmondás tartja – egyszer úgy, hogy nem mo ndom az igazat, a második, hogy a hamisat állítom, a harmadik pedig: természetesen statisztikával. De az mindenesetre biztos, hogy a kormánypártok és leginkább a legnagyobb kormánypárt, a Magyar Demokrata Fórum előzetes várakozásaihoz képest nem szerepelt olyan sikeresen ezen az első önkormányzati választásokon, mintsem azt remélte. Én úgy ítélem meg, hogy ez a fajta, kis részben azért… – kis részben? – részben megnyilvánuló politikai kudarcélmény, amely még mindig alapvetően befolyásolja a Kormány viszonyu lását az egész önkormányzati rendszerhez; azt az alapvető politikai viszonyulást, hogy a 90es választásokon az előzetes reményekhez képest gyengébb eredmény lényegében politikai értelemben kényelmetlenné tette a mostani önkormányzati rendszert annak a pol itikai összetétele miatt. Nem is az önkormányzati rendszert szabályozó normák váltak immár elfogadhatatlanná a Kormány számára, nem is magával az egész rendszerrel van baja a kormányzatnak – legalábbis én ezt nagyon remélem – , hanem azt gondolom – ami pers ze természetesnek tekinthető politikai helyzetértékelés – , hogy nem az ő szája íze szerint, nem az ő előzetes reményei szerint alakultak a helyi önkormányzatokban a politkai erőviszonyok. Mindez azonban igen súlyos, hogyha ez a fajta kényelmetlenségérzés, amely a központi kormányzatban megvan az önkormányzatokkal kapcsolatban, sorra megnyilvánul az önkormányzatokat érintő törvényekben. Én ennek a kényelmetlenségérzésnek az újabb megnyilvánulását látom a beterjesztett költségvetési törvénynek az önkormányzat okra vonatkozó részében, és én természetesen tudom, hogy most nem a költségvetési törvénynek van az általános vagy részletes vitája – pusztán csak abban az összefüggésben kellett ezt mindenképpen elmondanom, még egyszer mondom hogy – ennek az egész, bármil yen módon szabályozott címzett és céltámogatási rendszernek a forrásait, az anyagi előfeltételeit, magát azt a pénzt, amelyet központi pénzként itt szét lehet osztani, vagy pályázni lehet, a mindenkori költségvetési törvények határozzák meg. Ebből a szempo ntból is ugye súlyos kifogásokat lehet emelni, de ezt természetesen részletesebben a költségvetési törvénnyel kapcsolatban lehet elmondani. Mik azok a konkrét problémák, amelyeket ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban el lehet, sőt a legfontosabbak közül el kell mondani? Talán első helyen említeném, hogy a mi megközelítésünk szerint a szekeret kötjük a lovak elé akkor, ha egy kormányzati terület- és településfejlesztési koncepció nélkül fogadunk el egy ilyen címzett és céltámogatási rendszert. De hosszabb an nem is szeretném fejtegetni, mert most az előttem felszólalók közül ketten is – Mezey képviselőtársam és Hatvani képviselőtársam is – lényegében ezt a kérdést érintették. Botorság ugyan, mert alig pár perccel ezelőtt hangzott el, de pontosan nem is emlé kszem, hogy melyikük, de meg is említette ezt,
